Milyen érzés a szegénységből a kellemetlenül gazdag emberek közé csöppenni alig húsz évesen? Dél-korea, Hongkong és Japán egyik legnemesebb emberének a keze alatt dolgozni? Találkozni azzal, aki a világon a legjobban gyűlöl, - aztán baromira beleszeretni? Egy ideig csak a halálra gondolni, mégis ezer százalékon pörögni, és küzdeni a másik életéért? Egy őrülttől rettegni? Vajon milyen lehet a tűzzel játszani? "‒ Jackson, kérlek. ‒ Szinte suttogva könyörgök, mikor közvetlenül elém áll, és ahogy felém mozdul, körbevesz az illata. Lehunyom a szemem, a fejemet oldalra fordítva minden erőmmel azon vagyok, hogy a kezemben maradjon az irányítás. ‒ Csak engedj ki. ‒ De... ‒ Ne csináld ezt velem, kérlek. ‒ Egy hatalmasat nyelek, félve nézek fel az arcára, ami annyira közel van, hogy már alig fogom fel azt a felismerhetetlen érzelemhullámot, ami az egész testét uralja. ‒ Miért, mit csinálok veled? ‒ kérdezi suttogva, az arcomat figyelve, amíg én ismét csak a padlót szuggerálom, mert iszonyatosan rettegek újra a szemeibe nézni."

!BoyxBoy! Kyle egy nem túl hétköznapi tini akit egy fiatal férfi, Evan nevelt fel. Ám az életük megváltozik amikor a nevelőapja megismer egy kisvárosi nőt és néhány év után úgy döntenek, hogy összeköltöznek. Fura életük volt idáig mivel Kyle szüleinek halálát köd fedi és a fiúnak egyedül kellett felfedeznie az emberi külseje alatt bujkáló rejtélyeket. Ugyanis ő egy vérfarkas. Na és milyen lehet majd farkas lenni egy óriási, vad erdővel körülvett kisvárosban ahol minden ötödik ember titokban szintén természetfeletti? Kyle általában távolságtartó az emberekkel és nem könnyen alakít ki mély kapcsolatokat, de a vidéki városban sok érdekes emberrel hozza össze a sors, akiket különös módon közel enged magához. Hosszú idő után először lesznek barátai, na meg talán még valami más is alakul... - Slowburn - Figyelem: káromkodás, erőszak és néha 16+, 18+ - !!!ez nem omegaverse!!! - A borítóban segített: @_black66_

"Minden önfegyelmemre szükségem volt, hogy ne nyögjek fel, amikor a nyakamhoz ért a bőre. Annyira meglepett és felkavart, hogy majdnem lebuktattam magam. Elég lett volna egy rossz levegővétel, és rögtön tudta volna, hogy ébren vagyok. Végig attól rettegtem, hogy a zakatoló szívem mégis elárul. Nem tudtam már elaludni. Csak élveztem, ahogy a lélegzete a nyakamat cirógatja, próbáltam minél több érzést megmenteni abból a féltenyérnyi felületből, ahol a bőrünk forrón összeért. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy a varázslat reggelig tart, és minden pillanattal, amivel közelebb kerültünk a hajnalhoz, egyre jobban szorította a keserűség vasmarka a mellkasomat. Ahogy a nap beengedte első sugarait a piszkos pinceablakon, óvatosan felálltam. Tudtam, ha így ébredne, iszonyatosan kellemetlenül érintené, zavarban lenne, és nem akartam látni a megbánást az arcán..." Sajnos berozsdásodtam, régen írtam már, az ezzel járó kellemetlenségeket nézzétek el nekem. :) Oliver és Norbert egymásra találása lassú lesz, és aki szenvedélyes szexjeleneteket szeretne olvasni a harmadik fejezetben, azt ki kell ábrándítsam. Remélem, velem tartotok az úton... :) Puszi Xera

!FORDÍTÁS! EREDETI: @nojamsbts Killian King: hideg, távolságtartó, domináns és birtokló az övével szemben, az iskola legjobb alfája, és rosszfiúként is ismert, szóval mi történik, amikor Finnick Green, a szégyenlős és szociálisan esetlen fiú belebotlik az életébe, és olyan felfordulást okoz, hogy az alfafarkas reszketni kezd.

FELFÜGESZTVE!! Két ember, két külön sors. És mégis egy út. Evan Petterson és Ray Craven két erős jellem, mégis egymás mellett kötnek ki és"szenvedik "végig a mindennapjaikat. Erősen +18-as!! Ezt tessék figyelembe venni! A történetet nem egyedül írom. Úgy látszik ez lemaradt avagy a wattpadnak nem tetszett. Ray Craven-t én viszem. Míg ,Evan Petterson-t az egyik legjobb játékos, akivel eddig összehozott a sors. Nélküle ez a történet sem jött volna létre. Szóval puszi a hömlokára.

Csak úgy bele rohantam . Mai napig nem értem hogy a fenében nem vettem észre .. Hiszem azért több mint egy kétméteres óriási medvéről beszélünk .. Utunk eme kellemes találkozás után össze fonódott , melyet én kezdetben mindennél jobban szét akkartam bontani .

[BL] Életem legrosszabb döntése volt felregisztrálni a Wattpadre, de ezt csak jóval később tudtam meg. Avagy üdvözöllek a világomban: Dani vagyok, tizennyolc éves, érettségi előtt álló szerencsétlen gimnazista. A szüleim éppen válófélben, a lány, aki tetszik, meleg történeteket küldözget nekem az interneten, az osztály bully-jának kedvenc hobbija az életem megkeserítése és úgy tűnik, hogy az egyetlen potenciális jelölt, akivel esélyem lehet elveszteni az elvesztenivalót, az a legjobb haverom. Igen. Szép kilátások. A naplóírás szinte elkerülhetetlen volt, de azt magam sem gondoltam volna, hogy végül ennyien fogják olvasni a történetem. Mondjátok, van innen menekvés? Csak Aurél vagy Dávid meg ne találja! ----------------------------------- [Figyelem! Ez egy texting és naplóregény típusú történet. A sztorin belül felváltva olvashatjátok a főszereplő online beszélgetéseit és személyes naplóbejegyzéseit. Jó szórakozást! ;)]

Martin mindig is tök átlagos volt. Egy napon azonban egy egyáltalán nem átlagos lépésre adta a fejét. Alig pislogott kettőt, mire feleszmélt, máris egy teljesen új országban találta magát. Tisztában volt vele, hogy hátrahagyva gyakorlatilag az egész életét nem fog minden egyszerűen menni. Mindvégig pontosan tudta, mit kockáztat. Azt azonban nem kalkulálta bele a számításaiba, hogy Dublin forgó rengetegében és az Eastwillow Institution diákjainak sokaságában pont egy másik magyar sráccal fonódik össze a sorsa visszafordíthatatlanul. Azt meg pláne nem, hogy annak ellenére, hogy ez a srác egy komplett idióta, teljesen felforgatja a világát és olyan érzéseket ébreszt benne, amelyektől jobban összezavarodik, mint eddig életében valaha. „- Sajnálom Dávid, de ha magyarul beszélek, nem állnak a számra a külföldi nevek - vigyorodtam el, amit egy gyilkos pillantással jutalmazott. - Jó, akkor én meg nem foglak Martinnak hívni - vonta meg a vállát. Pár pillanatig csak bámultam rá, hogy komolyan gondolja-e, ám az arca meg sem rezzent. - Akkor mégis hogyan fogsz hívni? - Mittomén', mondjuk Marty-nak - közölte nemtörődöm módon. - Így csak kihagysz egy betűt - adtam tudtára az amúgy is egyértelmű tényt. - Leszarom - nézett hirtelen a szemembe és flegma félmosolyora húzta a száját. Ezután azonban komolyan Marty-nak hívott. Én őt pedig komolyan Dávidnak."

Az első benyomás nagyon fontos. Viszont.... ez a mi esetünkben nagyon furcsára sikeredett. Az álmom felé utolsó lépésként szolgáló egyetem kapui mögött kezdem el az életem egy új szakaszát. A világ nem titkoltan van tele emberfeletti lényekkel. Általánosságban békében élünk egymás mellett, így nem meglepő, hogy ez az egyetem is tele van velük. Nem tudom hányan leszünk emberek, de már nem áll szándékomban visszafordulni. Elkezdve:2021.02.15.