Shinrin egy kisebb falu az erdő szívében, olyan 150 fős lakossággal. Mint mindenhol, itt is minden embernek külön szakmája van. S talán aminek a legelterjedtebbnek kéne lennie: a vadászat, viszont ezt tekintve még így is csak egy ember vállalta. Azonban mikor ez a személy találkozik egy különös farkassal, élete teljes mértékben megváltozik.

Az élet nem állt meg. A gondok csak halmozódnak, és egy új ellenség lép a színre a... múltból? Bungo Stray Dogs fanfiction az én kezem alól! :3 A sztorinak semmi köze az eredetihez ez csak az én képzeletem szüleménye. Jó olvasást!

„- Szóval szerinted ez még csak a harmadik volt? Dazai szemei tágra nyíltak. - Hogy... - vonta volna kérdőre az idősebbet, de az egy laza mozdulattal leintette és a tükörben kezdte méregetni enyhén megviselt arcát. - Ne nézz idiótának, én is tudok róluk. Plusz egyszer én hagytalak ott...úgy tűnik, nem csak neked megy jól az eltűnés egy jó egyéjszakás után. Ez a negyedik volt, Osamu" [Megj: ha nem tudod mi az az omegaverse, @IwaAoichan egyik soukoku írása szintén omegaverse, és ő kifejti mi az] kezdés: június 4.

Nakahara Chuuya x OC Chuuya találkozik egy lánnyal a "jövőből", aki tőle vár segítséget, hogy hazajusson. Képtelen dolgokat állít, amit nehéz megemésztenie Chuuyának, mégis hamarabb barátkozik meg velük, mint a saját érzéseivel, amik az együttélésük alatt támadnak fel iránta. Palotasztori, ami követi az anime és a manga eseményeit (a mangából idővel spoileres lehet, de ezt jelezni fogom), a világ viszont kapcsolódik a "fyodor." és "osamu." című írásaimhoz. Azok ismerete nem szükséges a megértéséhez. #1 Chuuya 2020. 10. 13. ♥️

Yokohama. Egy olyan város, mely a csillogásain túl, valójában sötét érzéseket és gondolatokat rejt el magában. Van egy lány, kinek az élete évek óta a depresszió mély gödrét sanyargatja és egy fiú, akinek minden vágya az, hogy véget vethessen a saját életének. A két megtört lélek közös és mély köteléket hordoz magával és habár kevesebbek, mint egy pár, mégis többek, mint barátok, nem biztos, hogy képesek megmenteni a másikat. Yokohama sötét utcái mögött olyasfajta élet vár mindenkire, ami akár örökre is elnyelheti az embert. 2023.06.02 - 2023.06.28.

//SKK 18+ // Nincs olyan képesség, ami hatna Dazaira... vagy mégis? Dazai szerelmes. Végtelenül és visszafordíthatatlanul, és az élete forog kockán. Chuuyának két lehetősége van: hagyja meghalni, vagy megpróbálja feledni a régi sérelmeket. Figyelmeztetések: - felnőtt tartalom (18+, öngyilkosság) - slow burn - angst (de happy end) - hurt/comfort - szerelmes Dazai - a kelleténél több ránc Kunikida homlokán #1 Soukoku 03.13 #1. Chuuya 08.10

Kis leírás Dazai utolsó gondolatairól, halála előtt. Remélem tetszeni fog^^

"Mindent elfedett a hó. Már csak azt éreztem, ahogy szívem gyengén dobban párat. Láttam a magam körül folydogáló skarlát vörös színben pompázó vért, ahogy befesti a fehér takarót. Homályosult látásom, egyre kevesebb dolgot észleltem a kinti világból. Mély lélegzetvételeimre koncentráltam, s arra, hogy ne veszítsem el a kapaszkodót, mi miatt még életben voltam. A mozgásban gátol gyengeségem, teljesen lebénultam. Megfagytak végtagjaim, s a jéghideg érzet egyre csak terjedt el testemen. Még hallottam egy szót, egy nevet, de nem tudtam mihhez kötni. Elfelejtettem mit is jelent.." *** Ez a történet egy Bungou Stray Dogs fanfiction-nek készül. Fő szereplői Dazai Osamu, és Nakahara Chuuya, ők fogják vinni a szálat. A többi karakter is felbukkan néha, vagy épp bekavar. Remélem elnyeri tetszésedet. //Az animéhez, illetve mangához csak az alapokban lesz hasonló. //

(Dazai Osamu x) Nakahara Chuuya x Reader 18+ Chuuya egy baleset miatt a mi világunkba kerül, ahol képesség nélkül kell boldogulnia, és még rólunk is kénytelen gondoskodni. A történet az Agónia gyűjtés része, de több mint 28 ezer szó, így külön töltöttem fel. Aki ismeri, tudhatja, mire számítson: önsértés, depresszió, és hasonló finomságok az alapja, de ez itt happy enddel zárul. Soukoku említés szintjén szerepel benne.

Emberek ezreinek vérétől vörös a föld. Holtan hevernek. Élettelen, sápadt testük rezzenéstelenül nyugszik, egyetlen jele annak, hogy valaha is érző lények voltak, csupán az utolsó, arcukra dermedt fájdalom.