Minden egy hülye elgyengült pillanatomban kezdődött. Mentségemre szóljon, hogy már több éve keseregtem egy annyira plátói kapcsolatban, hogy az már fájdalmasan röhejes volt. Minden embernek az életében volt legalább egy plátói szerelme, az enyém miért lenne más? Hát történetesen az én viszonzatlan kapcsolatom egy fedél alatt élt velem. És történetesen az öccse az ősellenségem volt, csakhogy ne legyen annyira unalmas a történet.

Török Luca életének legjobb éveire készül, miután felvették álmai iskolájába, a Budapesti Kosársuliba. Egy sor kihívást állít maga elé: teljesíteni a délutáni edzéseken, bekerülni a csapatba, beilleszkedni az új osztályába és barátokat találni. De van, amivel ő sem számol. Például az új padtársával, a céltudatos és kitartó Konráddal, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, és mivel balkezes, a könyökük néha összekoccan írás közben. Vajon hogyan sikerül Lucának az új érzések, a szerelem, a tanulás és a sport között egyensúlyoznia?

-Én...megpróbáltalak szeretni de...de nem megy!-néztem rá hűvösen a szerephez tartva magam. -Csak adj még egy esélyt, hogy bebizonyítsam!-lépett hozzám közel pillanatok alatt, és váratlanul száját a számra tapasztotta. -Ez nincs benne a forgatókönyvben! Előlről!-hasított a levegőbe a rendező éles hangja. -Engedd el rohadék, nem hallottad?! -Elég legyen! Ez nincs benne a forgatókönyvben! Te nem vagy benne a jelenetben! Valaki állítsa le őket!-visszhangzott a rendező hangja a teremben. Én pedig földbe gyökerezett lábbal néztem a történéseket...

Mia a lány, aki négy ève itthon sem volt szinte. Kalaiforniában jarta ki a gimit, de viszont egyetemre ujra itthon jár majd. Sok minden törtènt nègy èv alatt. Megváltozott minden. Új a város, új a házuk na ès újak a szomszèdok is. Mia sok mindenről lemaradt, így meglepő dolgok várnak majd rá.