Az Addiction folytatása. Mi történik Anabellel, amikor visszatér Seattle-be? Hogyan fordul fel újra az élete egy titokzatos idegen miatt? Anabell igyekszik a jövőjére összpontosítani, és elfelejteni múltja sötétségét. A családjában történt tragédia miatt azonban vissza kell térnie Seattle-be. Egyre nehezebben tud megbirkózni a mindennapokkal, amikor egy rejtélyes idegen teljesen feldúlja az életét.

Itt is el szeretném mondani, hogy ez a könyv teljesen átmódosítva került fel újra ide, miután elvesztettem 3 éve a régi fiókomat.(s nem csak én, hanem egy csomó más ember is) A szereplők kb ugyanazok(+az újak), csupán a cím és a cselekmény(valamennyire) változott, viszont nem szeretnék semmi félreértést, mindkét könyv az én tulajdonomban áll. !Ez a könyv azért jött létre, hogy az emberek megtudják, milyen lehetett egy zsidó lánynak az élete a második világháború idején. A fájdalmas igazság van lenne leírva minden cifraság nélkül. Aki tudja, hogy nem bírja az ilyesmit, azt szépen megkérem, ne olvassa el, hiszen 18+-os dolgok is vannak benne. Nem szeretném, ha emiatt kerülne törlésre 5 évi munkám. Távol álljon tőlem a rosszindulat, tisztelettel és komolysággal írom a könyvet az áldozatokkal szemben, hogy ez soha de soha ne történjen meg még egyszer. Mit sem sejtve életének sorsfordító pillanatáról, amikor is minden a feje tetejére áll 1943 kora őszétől, Edith Bleuer, egy közel sem átlagos lány a családjával együtt kényszerül elhagyni Drezdát, mindezt a németek parancsára. A pályaudvaron nemsokára találkozik a titokzatos zöld szemű egyenruhással, s bármennyire próbálnak távol maradni egymástól az út során, mint az esküdt ellenségek, valami mégis a kezdettől fogva összeköti őket. Edith Bleuer a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mit jelent a szeretet, a bánat, a gyűlölet, az elviselhetetlen fájdalom és bűntudat, ami lassan belülről emészti fel őt, amikor ráeszmél, hogy Auschwitz-Birkenauban alig van segítség, de az, hogy életben marad, nem csak rajta múlik. Jelezd valamilyen formában, ha tetszik a könyv, voteolj és kommentelj!❤️ ©Minden jog fenntartva

Sol Robertson javítóintézetbe kényszerül két évre. Ám egy hátrányos helyzetű fiatalokat segítő programnak köszönhetően a 17 éves lányt egy katonai táborba küldik, ahol találkozik Dylan-el, a szexi ám hihetetlenül bunkó katonával. Sol nemtudja eldönteni, hogy legszívesebben megcsókolná a fiút, vagy egy jó nagy pofont keverjen le neki. Lehet e gyűlöletből szerelem és milyen titkokat őriz Sol? Azok után, hogy a csaló, aki ellopta a történetemet és sajátjaként terjesztette itt, fölrakom én is a ezt a történetet, amit még 2 évvel ezelőtt írtam. Eddig két könyvem jelent meg, és ha igény van rá, és szeretnétek, akkor megbeszéljük a kiadómmal, és ez is ki lesz adva könyv formájában :)

MÁR ELŐRENDELHETŐ A LIBRI WEBOLDALÁN 20% KEDVEZMÉNNYEL! Nancy Williams maga a megtestesült jógyerek. Egy ideig legalábbis az volt. Élete első tizenhét évében szülői szigorban nevelkedett, ezért rutinból utasított vissza minden olyan ajánlatot és meghívást, ami akár csak a legapróbb tiltott történéshez vezethet. Bulik helyett inkább tanult, sorozatot nézett, és telefonban kritizálta a jeleneteket a barátnőjének. Csendben kuncogott, amikor az osztályát újabb szidások érték a tanárok részéről, akik a végzős évre sem tudták kivívni Nancy tiszteletét. Aztán eljött az utolsó gimnáziumi év novembere, és Hálaadás ünnepe előtti szent napon megérkezett a St. Elliot gimnázium elit falai közé az új történelemtanár. Christopher Burns az egyetemről frissen szabadult pedagógus, rideg és szarkasztikus, a stílusát legjobban a hozzánőtt öltönye és a bunkó megjegyzései írják le. Nancy Williamsnek, ennek az ügyvéd anyukával élő, cserfes és olykor tiszteletlen végzős diáklánynak igencsak zavaró a férfi viselkedése. Persze, ez fordítva is elmondható. Szóval a kérdés: mi történik akkor, ha ezt a kettőt összeeresztjük? [Hidegháború c. könyvsorozat első kötete] Minden jog fenntartva! ©2018, __avocados__ [A második kötet Futótűz néven fut.]

A két fiatal egymás ellentétei mégis oda-vissza vannak a másikért amit persze hangosan ki nem mondanának. Ők ketten a kitűnő Olasz famíliából való büszkeségek, családjaik szabálya miatt egymáséi lesznek. Ha akarják,ha nem. Részlet: -Ez az én botom,szerezz magadnak.- láttam ahogy szemei kitágulnak azon,hogy nem engedek neki. Nincs ehhez szokva. -Ennek nem bot a neve .-újra ki kapta kezemből .- Hanem dákó, de ahogy elnézem te már elég sok dákóval játszottál az évek során.- fölényes nevetése zengett . Mégis hogy meri? A kezem lendült és az arcán csattant. A történet az én agyam szüleménye,ha bármi hasonlóságot vélsz látni az csupán véletlen, tudtommal vagyunk olyan értelmes emberek,hogy nem lopjuk a másik sztoriját❣️

-

A fiú, aki belefulladt az érzelmeibe és már nem látta hol ér véget, a véget nem érő gyötrődés. Éveken át élt abban a tudatban, hogy valakinek ő volt a valaki. Hogy valaki számára fontos volt. Egy nap viszont megérezte, hogy már éveken keresztül egyedül volt. A lány, akit kényszerítettek egy szerepbe, olyan érzelmeket akartak rá erőszakolni, amik idegenek voltak számára. Letagadta őket és lassan elvesztette a fonalat. Már nem látta, hogy ki maradt számára. Úgy érezte, hogy egyedül volt. Egyedül érezték magukat, mégis egymásra találtak. Viszont ki gondolná a bársonyról, hogy megsebez?

A magányos művészlány találkozása egy antiszociális sráccal és a gondjaival.

Az első alkalommal, amikor megtörtént, lehetetlen csodának tűnt. A számlák halmozódtak, és összeadva több pénz kellett, mint amennyit valaha is meg tudtam keresni. Anya kórházi számlái. Az öcsém tandíja. A tandíjam. Bérlet. Áram. Mindez a vállamon. És éppen elvesztettem a munkámat. Nem volt remény, pénz a számlámon, nem volt munka. És akkor, amikor azt hittem, hogy minden remény elveszett, találtam egy borítékot a postaládában. Nincs visszaküldési cím. A nevem elől, a címem. Volt benne egy számomra kiállított csekk tízezer dollár értékben. Elég ahhoz, hogy kifizessem a számlákat, és hagyjak némi tartalékot, hogy éljek, amíg munkát nem találok. Elég ahhoz, hogy az órákra koncentrálhassak. A csekken nem szerepelt név, csak a „VRI Inc." volt, és valahol a városban volt egy postafiók címe. Semmi utalás a személyazonosságra vagy ok a csekkre vagy bármi másra. Nincs szó visszafizetésről, kamatról, semmiről ... egyetlen szó kivételével a megjegyzés vonalon: „Te". Csak az a kettő betű.. Ha te kapsz egy titokzatos csekket, annyi pénzzel, hogy minden gondodat eltörölje, beváltanád? Én megtettem. A következő hónapban kaptam egy újabb csekket, ismét a VRI Incorporated-től. Ez is egyetlen szót tartalmazott: „hozzám". A harmadik csekk a következő hónapban. Ezúttal két szó. Nyolc betű. "tartozol." A csekkek folyamatosan jöttek. A megjegyzések leálltak. Tízezer dollár, havonta. Egy lány ezt nagyon gyorsan megszokja. Hagyta, hogy adósság nélkül fizessem a számlákat. Hadd tartsam az öcsémet az iskolában, és anya hospice ellátása fizetett. Hogyan utasíthatnád el az ingyen pénznek tűnő pénzt, ha kétségbeesett vagy? Nem tennéd. Én sem tettem. Aztán egy év múlva kopogtak az ajtómon. Egy karcsú, fekete limuzin állt a ház előtt. Egy sofőr állt előttem, és hét szót mondott: „Itt az ideje, hogy kifizesse az adósságát." Befejezett

Erőtveszek magamon és felülök. Rosszalló hanglejtést érzékelek mögülem és a kezemnél fogta visszahúz. -Aludjon ma velem Elizabeth. - Kéri, nekem pedig a szemöldököm az égekbe szökik. -Nekem.. Nekem azt nem szabad.- Hebegem teljesen ledöbbenve. -Királyi parancs.- Folyt el egy mosolyt majd úgy fekszik, hogy karjával megakadályozza, hogy bármerre is tudjak mozdulni.