,, -Nagyon félek így egyedül.-Írtam le, mivel a lakótársaim valahol éppen aftereztek, így egyedül maradtam az egész lakásban, ami így elég ijesztő volt. Izgatottan vártam a válaszát. -Ezen könnyen változtathatunk, mármint az egyedül vagy részen.-Kaptam a választ. -Mégis, hogyan?-Érdeklődtem. -Csukd be a szemed, és próbálj aludni.-Válaszolta meg. -Hát jólvan.-Írtam le majd azt tettem amit kért. Közben végig ezen az estén és a történésein gondolkoztam. A félelmem szépen lassan kezdett elmúlni. Már majdnem elnyomott az álom amikor hirtelen elkezdtem érezni, hogy süllyed az ágy másik széle és valaki odafekszik mögém. -Nyugi, csak én vagyok.-Suttogta a fülembe Marci mire hatalmas mosoly ült ki az arcomra." nem pontosan így lesz idézve a sztoriban ugyanakkor remélem úgy is tetszeni fog:)

|Mehringer Marci ff.| ,,Nem szólt semmit, csak szorosan magához ölelt, mintha az élete múlna rajta. -Semmi baj, minden rendben lesz!- suttogta fülembe. Akkor, ott, az Ő karjaiban biztonságban éreztem magam, hisz tudtam, hogy már nem okozhat senki fájdalmat, mert Ő velem van."