"- Félnek, mert valami olyasmit teremtettek, ami okosabb náluk..."

Terepvadász akartam lenni, rabszolga lett belőlem. Egy sötét emlékkép, vagy inkább rémálom... Fogalmam sincs. Kipattan a szemem, és zihálva felülök. A szobámban csak egy halvány mécses világít. A kezembe temetem az arcom és próbálok megnyugodni. A testem tiszta izzadtság, a póló rám tapad. Már megint megtörtént. Legszívesebben kiáltanék, hogy legyen vége. Minden egyes héten ugyan az a visszatérő álomkép. A leg borzasztóbb pedig, hogy nem emlékszek rá egyáltalán. Minden egyes alkalommal csak azt veszem észre, hogy zihálva ébredek, remegek a félelemtől, a hátam pedig iszonyúan sajog. Mégis mi ez? !FIGYELEM! A történet erőszakos jeleneteket és -néhol- trágár beszédet tartalmaz!! Ja, és ebben a történetben az angyaloknak semmi köze a bibliai angyalokhoz. Sziasztok! Ez az első történet amit nyilvánosságra hozok. Sokat írtam már, de eddig még nem igazán mertem megmutatni a barátaimon kívül senkinek. Őszintén, már pár napja rágódtam, hogy kirakjam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, miért is ne? Sajnos a bevezetők írásában elég gyenge vagyok, de próbáltam izgalmasra írni. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, és előre is köszönöm ha elolvasod! ❤

A Jégvidéken, a Nagy Földrész keleti felén, uralkodik egy család: a Wyvern. Sok más nemesi családhoz hasonlóan itt is meg van a rend. A férfiak mind tigrisek, a nők pedig énekesmadarak. Azonban van egy kivétel: Aysa. A lány se nem macska, se nem szarvas, de legfőképpen nem madár. Hanem róka. Az emberek épp ezért gyűlölik. Ha ez nem lenne elég, a lány még vak is. Egyedül a nagybátyja szereti őt, ezért fogadja fel unokahúga mellé a feltörekvő szellemű Tadeuszt, hogy védje meg a vak rókalányt. Azonban senki sem az, akinek látszik. Vajon Tadeusz meg tudja védeni az elátkozott rókát a saját apjától? Vagy csődöt mond a fiú, ahogy az egész életében tette? Elfeledett Entitások 1.