Hallottam egyszer egy legendát: Hol volt hol nem volt, élt egyszer régen egy fiú. Ez a fiú egyszer megszökött otthonról, mert valami szörnyűségeset követett el. Hogy mit, arra már senki sem emlékszik. A vadonban talált menedéket, évekig élt ott, magányosan. Egyszer amikor vadászott, egy sebesült farkasra talált. Valószínűleg egy nagyobb állat sebezte meg. A fiú ellátta a sebeit, gondozta, megszelídítette. A farkas és a fiú életre szóló barátok lettek. Amikor a farkas megöregedett, meghalt. A fiú elviselhetetlen fájdalmat érzett. Napokig nem aludt, csak a barátjára tudott gondolni. Az eset után sok évvel vadászat közben egy farkassal találta magát szemben. A farkas rátámadt. A férfi könnyű szerrel megölhette volna, de élt benne a barátja szelleme, és hagyta a farkasnak hogy végezzen vele. A legenda szerint Isten megsajnálta a fiút, látta hogy jó ember lett belőle. Adott neki egy második esélyt. A férfi farkasként ébredt fel. A farkas minden hónapban teliholdkor emberré változott.

Shane egy majdnem átlagos, végzős gimis fiú. Pont az utolsó évében szakítják ki az addig jól ismert légköréből, és egy teljesen más helyen kell beilleszkednie. Nem is lenne baj, csak azok a fránya farkasok... Mért baj az, hogy egy farkas egyedül van? És ha egy ember van egyedül? 1. #bl 1. #fantasy(2020.06.24.)