sulytalantest
- Membaca 15,096
- Vote 729
- Bab 22
-Azt hiszem mondanom sem kell, hogy nekem mĂĄr teljes mĂ©rtĂ©kben sikerĂŒlt megfelelned - törte meg a köztĂŒnk uralkodĂł csendet vĂ©gĂŒl Steve, melynek hatĂĄsĂĄra Ă©n magam is felemeltem a fejemet.
-ValĂłban? - kĂ©rdeztem vissza halkan. ImmĂĄron Ă©n sem bĂrtam,- s mĂĄr talĂĄn meg sem prĂłbĂĄltam,- tĂŒrtĆztetni magamat, Ăgy hĂĄt hagytam, hogy a tekintetem akartan-akaratlanul is a fĂ©rfi Ă©des, telt ajkaira vĂĄndoroljon.
-Kedvellek tĂ©ged, Rosemary Faith - felelte, majd egy elĆvigyĂĄzatos mosolyra hĂșzta az ajkait. Hangja visszafogott volt, de ugyanakkor mĂ©gis Ășszott a magabiztossĂĄgban, Ăgy hĂĄt kĂ©tsĂ©g sem fĂ©rt hozzĂĄ,- mind a ketten tudtuk, hogy mi fog törtĂ©nni a következĆekben.
-Ăn is kedvellek tĂ©ged, Steve Rogers - suttogtam, majd lassan közelebb hajoltam a fĂ©rfihoz, Ă©s egy Ă©rzĂ©ki csĂłkban rĂ©szesĂtettem.