⭐️🌙☀️⚡️ Fény sötétség nélkül nem létezhet. Ez ugyanúgy igaz fordított esetben is. Igazság sem létezik hazugság nélkül, ami pedig kifejezetten érdekes párhuzam. A sötét nem feltétlenül gonosz, míg a fény sem olyan biztos, hogy jóságos. Melyik oldal hazudik akkor? Amikor a múltad elől menekülsz, de szembesülsz a sötét valósággal... "Bizony van az a pont, mikor az ember annyira elkeseredett és reményvesztett, hogy bármire képes lenne, az én esetemben pedig a laborban jött el ennek az ideje, mikor magamba injekciózva a szert, tudatosan léptem rá egy olyan ösvényre, ahonnan már semmilyen visszaút nem létezett. Önmagam roncsolása talán életem egyik legsúlyosabb tette volt, de sosem bántam meg." Meggyászolni egy szerelmet, majd életre kelteni azt... "Egy évembe telt, hogy rendbe jöjjek. Egy évembe telt, hogy feldolgozzam a veszteséget. Egy évembe telt gyászolni valakit, aki meg sem halt." Fény és sötétség. Két oldal, egy lehetőség... "A csók ugyanaz volt, mint legelőször, mégis más. Felperzselt a fagyos, szakadó esőben, és mérhetetlen erővel bírt." Úgy érzed, te vagy a leggyengébb, mégis a legerősebb mind közül... "Sosem tartottam magam gyilkosnak, sőt, még belegondolni sem mertem, de ha mégis tettlegességig fajulnak majd a dolgok, vajon miként fogok onnantól tekinteni önmagamra? Képes leszek valaha is úgy a tükörbe nézni, hogy ne gyűlöljem a személyt, akivé váltam?" Gyilkossá válni egy világban, ami minduntalan kitaszít... Az Ötödik Léleklovas

Teodor, az időszakos amnéziával küszködő malkavita egyik este Ukrajna legnagyobb drogbárójánál találja magát, egy csilláron lógva. A birtok tulajdonosa ennek nem kifejezetten örül. Az idegen ugyanis meglehetősen sietősen tört be hozzá, és azok, akik nem rossz szándékkal jönnek, és nem sietnek, általában kopognak. Feltevődik tehát a kérdés... Mi okból siethetett vajon ennyire háborodott kis vértestvére? Teo múltja homályos, és azt kívánja, bárcsak úgy is maradt volna. A történet nagyon lazán követi a VTM szabályzatot, leginkább szabad írás!