___ ❝nem kérek szárnyakat, Istenem, csak hogy a lábaim elég erősek legyenek ahhoz, hogy mindig továbbvigyenek...❞ ❝lehunyom a szemem, hátha mire kinyitom, már máshol leszek, egy jobb helyen, ahová nem követnek lelkem démonai...❞ (A Szilánkjaim és a Szívdobbanások c. könyveim folytatása) ___

____ egy furcsa lány agyából kipattanó még furcsább gondolatok avagy random bölcsességek Léda "tollából", a negativitástól egészen a pozitivitásig. ▪▪▪ ❝Úgy érzem, lassú rehabilitáció lesz, de önmagam romjaiból újra fel fogom építeni azt az embert, akinek egy ideje már csak az árnyéka voltam...❞ ❝Rájöttem, hogy minden egyes napot úgy kellene megélnünk, mintha születésnapunk lenne.❞ ............. 2019. ..............

____ Gond(olat)ok ~~ mert lelkem soha ki nem fogy a furcsa gondolatokból, még mindig fojtogat belülről minden, ki kell adnom őket magamból, ki tudja, talán már megőrültem... ♡♡ ❝Talán a beteljesületlen álmok a legédesebbek...❞ ❝S néha ha kicsit meg is halok, Hát újraélesztem magam, Vagy ha kell, A saját koporsómból rángatom ki magam Én magam leszek a szikla, amelyben megkapaszkodom ebben az életnek nevezett féktelen sodrásban❞ (A Szilánkjaim c. könyvem folytatása)

Jól vagyok - A világ egyik legnagyobb hazugsága. Mégis mindenki használja, ki ritkábban, ki gyakrabban.

༺ ꧁༺ ✞♡ ༻꧂ ❝-Hiszen vérzik! - rettentem vissza, mikor megláttam, amint a lefelé tartott fehér rózsán végigcsorog a vörös, hemoglobinnal telített folyadék. -Igazán? - kérdezte felemelve kézfejét, amely továbbra is görcsösen a tüskés rózsát markolászta. - Igazán - nevetett. Erre volt szükségem. A nevetésére, a jelenlétére. És Isten tudtam, mert ha nem lett volna tisztában vele, nem küldött volna vissza erre a helyre.❞ ꧁༺♚⌕༻꧂ ❝Minden tekintetben legyőzöttnek éreztem magam. Semmim sem maradt, amivel visszavághattam volna. Nem volt fegyverem, sem pajzsom, nem volt menedékhelyem, erős váram, ahová menekülhettem volna. René de Fontaine méregetett pár pillanatig, ezt követően közelebb hajolt, mire ösztönösen is behunytam szememet, elfordítottam fejemet, arcom elé emeltem kezemet. Közelebb hajolt, majd ellökte magát a faltól, ezzel kiszabadítva engem is kalitkámból, börtönömből. Kinyitottam szememet, karjaimat természetes állapotukba helyeztem vissza. -A mihamarabbi viszont látásra, Rose Moticelli - tűnt el a fal mögött. ❞ ༻

Egy depressziós fiú gondolatai és gyógyulásának útja, amibe bizony akadnak problémák...

A legmélyebb gondolataim leírása és érzelmeim kifejezése rövid versekben.

Nem tudom miért jöttem ide, az igazat megvalva az idő érzékem sem a régi. Még most sem tudom ki vagyok és miért gondolkodom ennyit. Egyszerűbb lenne csak sodródnom az árral, de nem megy, nem tudom leküzdeni az aggályaim. Ezzel küzdök közel 5 éve. Sosem éreztem ezt. Talán még akkor sem mikor majdnem eldobtam az életem. Lehet nektek ez csak egy könyv a sok közül, de mára egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez a könyv az utolsó könyvem. A szavaiddal élve: "Ez van."

Min Yoongi utolsó éjszakája. | 2018.07.23. - 2018.07.25. | YoonSeok AU

az étkezési zavarok ölnek.