Mit tennél, ha ráeszmélnél, hogy őrjítő érzéseket táplálsz valaki iránt, aki iránt egyáltalán nem lenne szabad? A válasz csak Rajtad múlik. Örökké és törhetetlenül magadba folytod, vagy megtörsz; s mindent kiadsz Magadból? Ezen a kérdésen töpreng Yoongi is már hosszú hetek óta. Közel 10 év után, számára érthetetlen érzéseket kezdett táplálni egyik énekestársa iránt. Fogalma sincs arról, hogy miért törnek fel Benne a mellkasfájdító érzések, megrészegítő vágyak, amiket folyamatosan próbál eltemetni magában, s ezek lassan az őrületbe kergetik. Hisz senkinek, egy árva szót sem mer beszélni róluk. Ugyanis... annak beláthatatlan következményei lennének. A visszautasítást talán még el is viselné. De coming out-olnia kellene - még önmagának is. Szerződést szegne. Széthullhat a banda. Hatalmas port kavarna, ha kikerülne a nagyérdemű elé... De szerencsére ez mind csak elmélet. Hisz ez nem fog megtörténni. Igaz? ___________________________________________________________ ⚠️ TW: evészavar, depresszió, szerhasználat (alkohol, kábítószerek stb.), felnőtt tartalom, homofóbia ⚠️ ___________________________________________________________ Ha szeretnél értesülni a részekről, bátran kövess be Instagramon, vagy TikTokon ♥ ♥ Lulusfictions néven találsz meg mindkét platformon. ♥ ___________________________________________________________ #11 - btsfanfiction (23.06.27)

Rivaille Ackerman még emlékezik a szép, békés időkre, mikor a háború elkerülte őket és végre szabadok lehettek. Az éjszakákra, melyeket a csillagos ég alatt töltött, vagy mikor a naplementében gyönyörködött. A csendre és a hóval fedett tájra, vagy a forró homokra. A szép emlékekre és a boldogságra, melyet kincsként őriz, amíg még él. Ám az élet kihúzta lába alól a talajt és lassan kezdi úgy érezni, nem bírja tovább. Csak sodródik az élet körforgásában és visszaemlékezik a szebb időkre. Hisz az ember nem akkor hal meg, mikor örökre lecsukja szemeit, hanem mikor elveszíti élete értelmét. "A szomorúságot, gyászt, vagy éppen magányt. Talán még Rivaille saját magának is letagadta, de ő is bizonyára legbelül érezte ezeket. A folytonos mogorvasága és lekezelő jelleme taszította az embereket és a hadnagy célja pont ez volt. Távol tartani a fájdalmat és senkit sem engedni közel magához. Ettől vált ő igazán magányossá."