,,Az őrültek nem rosszak, a gyilkosok nem bűnösök. A világban a legnagyobb szörnyetegek az emberek, akkor meg miért kellene sajnálni őket?" Milyen érzés lehet sajátos elmével rendelkezni? Mikor éles helyzetben vág az agyad, de leblokkolsz, ha tömegbe kell menned. Amikor úgy érzed, veled van a probléma, de nem tudsz változtatni. Ráadásul egy sorozatgyilkos is kiszemelt magának, és olyat követel, amit nem tudsz megadni neki. Rae pont ilyen, és nem tud mit kezdeni az idegennel, aki egyszer csak betoppant az életébe, felforgatva mindent. [trágár szavak, +18 ] #23 fanfiction 2018.11.15 #1 pszichopata 2019.01.15

"Park Jimin. Ha bárki is meghallja ezt a nevet, nem éppen egy angyali srácnak a képe ugrik be róla. Ugyanis Jimin hiába számít nagyon is "híres"-nek a gimnáziumában, nem pont a jószándékú tettei, kedvessége vagy félénksége végett érdemelte ki a tápláléklánc csúcsán lévő helyet. Általában csipkelődő, flegma, mégis rossz fiúsan vonzó stílusa miatt ezernyi lány feküdne alá vagy tenne meg bármit, amit kér, csupán egy kedves szaváért is. Lehet, hogy az én fejemmel van a baj, de én az első pillanattól kezdve nem szimpatizáltam vele. Sőt, mára már kifejezetten idegesítőnek tartom a megjátszós, beszólogatós, "ki, ha én nem?" magaviseletét. Bár, mind hiába, az ilyen emberek sosem változnak meg. Még akkor sem, ha az egyik kedvenc tanárom, nagy csalódásomra velem akarja korrepetáltatni matekból, hogy ne bukjon meg év végén... Már azon a napon tudtam, hogy hosszú és fárasztó három hónapnak nézek elébe." [ᗷᎢᔑ ᑭᗩᖇᏦ ᒍᏆᗰᏆᑎ ᖴᖴ.]

"-Félsz? -suttogta sejtelmesen fülembe, miközben átölelte remegő testem hátulról. -Fejezd be...-könyörögtem mire csak kuncogott egyet. -Azt akarom, hogy ki mondd. Mondd ki! -parancsolt rám kissé. -Félek Jimin...-suttogtam miközben elkezdtem szipogni. -Ez az...-suttogta -Félj csak nyugodtan. -puszilt egyet hajamba, mire eltűnt mögüllem, vele együtt pedig a borzalmas hangok és képek is fejemből." ×××××××××××××××××××××××××××× Egy démon, aki ugyanazt akarja, mint a legtöbb hozzá hasonló. Megváltást az emberi világban való bolyongás alól. És egy lány, akit maga a Sátán ajánl fel. Miszerint, ha Jimin-nek sikerül elérnie, hogy Minji öngyilkos legyen a tizennyolcadik születésnapja előtt, feloldozást nyer és hazatérhet. Jimin meg is tesz minden tőle telhetőt, azonban Minji-nek, valamilyen megmagyarázhatatlan okból kinyílik a "harmadik szeme", ami annyit jelent, hogy látja és hallja Jimin-t, a saját Démonját. Helyezések: ~~~~~~~~ 2 - öngyilkosság (ʲⁱᵐⁱⁿ ⁿᵃᵍʸᵒⁿ ᵇᵒˡᵈᵒᵍ) 1 - öngyilkosság (2019. szept. 28.) Nᴀɢʏᴏɴ sᴢᴇ́ᴘᴇɴ ᴋᴏ̈sᴢᴏ̈ɴᴏ̈ᴍ!!!♡ 1 - fear (2019. nov. 23) Köszönöm~~~ 1 - démon (2020. nov. 04.) *^* ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ BTS ▪ Demon ▪ Jimin fanfiction ⚠₩arning⚠ Tartalmazhat, trágár kifejezéseket, és +18-as utalást vagy jelenetet. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

[ minsung. ] Kérlek, nyújtsd felém a kezed és ments meg.. Szükségem van a szerelmedre mielőtt összeomlanék.. ⌜ 2020/04/20 :: :: 2020/09/14 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤

↳ ᴍɪɴsᴜɴɢ ↲ "Talán félsz tőlem, Jisung?"

(Jikook)(Befejezett) (Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet a valódi történetük, mert én hiszek a Jikookba. Tehát két férfi közötti intim kapcsolatot mutat be.) Jimin és Jungkook a BTS tagjai. Nagyon jó barátok, és fokozatosan alakul át a kapcsoltuk valami többé. Jungkook nehezen fogadja el vonzalmát Jimin iránt, de mikor nem hadakozik tovább, mindent meg tesz, hogy megszerezze őt. Jimin tudja, hogy többet akar, de minden áron távol akarja tartani magát a fiatalabbtól, mert mindennél fontosabb neki, és nem akarja elveszíteni. BEFEJEZETT

Sokan mondták már, hogy a látszat néha csal. ismerős, ugye? Jina is megismerkedett az érzéssel, amikor megtudta, mekkorát is tévedett az egyik tanára, Min Yoongi személyét illetően. A férfi fiatalsága ellenére egy remek egyetemi tanárnak mutatkozott, akiért minden lány odáig volt. Vonzó, zárkózott, sekélyes kinézetű és nőcsábász hírében állt, akinek a nevén kívül senki nem tudott semmit. Jina is hitt a pletykáknak és leesett az álla, amikor egy véletlen folytán sikerül közelebbről is megismernie a férfit.

Mindig is léteztek olyan emberek, akik hittek, és olyanok is, akik nem hittek a vámpírokban. Sosem tudták bizonyítani a létezésüket az emberek, mégis ezernyi gondolatuk volt a vámpírokról, akiket többféleképpen is el lehetett pusztítani. Viszont az igazság közel sem ez volt. Nagyobb erővel rendelkeztek, mint az emberek gondolták. Szinte elpusztíthatatlanok voltak. Főleg Hyunjin, aki új történelmet írt a vámpírok életében. Hiszen éhsége olyan csillapíthatatlan volt, mint még soha senkinek... -Ki van ott? Sikítani fogok... -Mert attól megijedek. - nevetett fel a titokzatos idegen. - Sikíts, ha mersz. Esküszöm, utána ki sem nyitod többé a szádat. Jeongin szemei könnyekkel teltek, majd azok rögtön útnak is indultak. Lassan folytak végig a sós cseppek az arcán, miközben a holtan heverő szerelmét kétségbeesetten figyelte. -Senki nem sírt még a halála előtt. Bár senki nem tudta, hogy megölöm. - gondolkozott el Hyunjin. - Ez így nem élvezetes. Hagyd már abba a sírást. Az csak egy ember. Hyunjin számára minden ember egyforma volt. Egyformán ostoba, s jelentéktelen. Egyedül a lányokból húzott hasznot, hiszen a lányok vérének az íze megbolondította. Minden lány vére isteni volt a számára. Azt hitte, hogy az ő vérüknél finomabb már nem lehet senki vére. Ám tévedett. Idővel rájött, hogy létezik valaki, kinek már vérének illata megőrjíti, nemhogy az íze. És ez a valaki egy fiú volt. Egy fiú, ki rosszkor volt rossz helyen... [2020]

" - Te meg hogy nézel már ki? - kezdtem a szokásos kötözködést, megállva Bianca előtt - Megnyerted a tehén szépségversenyt, mi? A lány szupegyorsasággal kapta le fejéről a kövekkel díszített tiarát. - Szülinapom van, azért vettem fel - jegyezte meg halkan. Talán, egy kicsit elszégyelltem magam és frappánsan oldalra lépve, leszakítottam egy kókadozó lila virágot a bokor aljáról, majd átnyújtottam neki. - Boldog szülinapot Boci! - tettem hozzá. Bia úgy tűnt, menten elbőgi magát attól a csöves, csoffadozó virágtól és meghatódva pislogott rám. Akaratlanul is eszembe jutott Hyerin és a félórával azelőtti jelenet, ahogyan a több, mint kétszáz dolcsis drága virágcsokromat a kukába hajítja, azzal a beszólással, "ez neki kevés". Bianca vele ellentétben ennek a semmiségnek is örült és akkor, ott a lány kolesz előtt, hosszú hetek óta először gondoltam azt, hogy Bianca Fernandez a legédesebb lány az egész világon. Én pedig, egy utolsó seggfej vagyok, amiért folyamatosan szemétkedek vele..."

Nyílt titok, hogy Kim Jongin a legkevésbé sem hűséges barátnőjéhez, olyannyira, hogy ezt maga Ahrin is tudja, de nem érdekli. Eltűri a fiúnak az összes csalfaságát és naivan kitart mellette, hiába tudja, hogy sosem változik meg. Seo Ahrin, annyira megszokta már a szorító érzést a mellkasában, hogy már el sem tudja képzelni milyen lenne, anélkül élni. Csendesen, rezignáltan tengeti mindennapjait, bele törődve, hogy neki egyáltalán nem jár a boldogság... Park Jimin utálja a lányt ilyen összetörtnek látni. Emlékeiben még tisztán él az önfeledt, mosolygós Ahrin, akit megismert a középiskola elején. Csakhogy az a lány eltűnt és legnagyobb bánatára ötlete sincs hogyan hozhatná őt vissza. Talán Ahrinnak egy megmentőre van szüksége. Talán pont Jiminre vár, hogy a hőse legyen... (a történet szünetel)