A középkori Silla királyságban játszódó, kalandos OT7 BTS boyxboy történet sok-sok 🔞felnőtt🔞 jelenettel és változatos shipekkel. "- Jungkook, tudod te egyáltalán, hogy kik vagyunk mi? - Hwarangok... viráglovagok... - Nemes családok fiai, akik hibátlan külsejükkel és erkölcsös életükkel is jó példát mutatnak. Megtanuljuk uralni az elménket és a testünket, jártasak vagyunk a meditációban és harcművészetekben. Műveltek vagyunk, ápoltak és illemtudóak. Ezek közül benned csak az egyik van meg - elkerekedett szemmel várom, hogy mi az az egy dolog. Namjoon a szemembe nézve mondja ki: - A csinos külső. " @BerthaTheBrightOne @Jessintheboxx és @yoursweetspot közös munkája

Xie Lian kétségbeesett, egy megfelelő ajándékot sem talált San Langnak. Végső kétségbeesésének köszönhetően egy bizonyos barátjától kér segítséget aki azt tanácsolja, hogy legyen ő maga az ajándék.

Luo Binghe megtalálja a módját annak, hogy vissza adja Shen Qingqiu végtagjait csakhogy utána tovább kínozza saját szórakoztatására. Ám az egész vissza felé sül el, Shen Qingqiu pedig a sok trauma hatása miatt az agya törölte az emlékeit, hogy megvédje magát. Páros: original!Luo Binghe x original!Shen Qingqiu

"-Átvertél...-suttogja zaklatottan. A szívét mintha megmarkolta volna egy jéghideg kéz, s ki húzná a helyéről. Megmagyarázhatatlan, kétségbeesett hangon kiáltott, mintha nem is az ő hangja lett volna. Idegené volt az. Legalábbis Xue Yang nem tudta kivel áll szemben, mindezek ellenére ő mégis boldogan felnevetett gúnyos hangján. -Úgy van. Átvertelek. Kihasználtam a vakságodat.-jelenti ki higgadtan, mintha csak arról mesélne, hogy milyen hideg van ma annak ellenére, hogy a szemébe süt a Nap, ezzel Xiao Xingchen ruháján lévő díszítés meg-megcsillan benne.-Kihasználtalak.-kezd el röhögni mániákusan, mint akinél most elkattan valami. Hisztérikus nevetése csak pár másodperccel később hagyott alább, mikor is Xiao kardja a ShuangHua majdnem megsebesítette arcát, ám még idejében elhajolt. Xiao Xingchen kétségbeesetten hadonászott kardjával, kiabált, ám Xue Yangot egyszer sem találta el. Végül fáradtan a földbe szúrta a fagyott virágos díszítésű kardot, míg ő azon támaszkodva térdre rogyik. Gondolatai szélviharként tombolnak fejében. Tudni akarta mit miért tett. Miért tettette azokat a dolgokat? Miért játszotta el? Mit akart elérni? Mit akar tőle? Végül megértette. Tudta mit kell tennie a végjátékhoz mellyel nem csak a saját szenvedésének vet véget, hanem egyúttal az ő játékának is véget fog érni. Így hát lassan, de biztosan megragadja ShuangHuát, s a torkához emeli."

Lan Wangji mindig is magányos gyermek volt kivéve azokon a napokon amikor anyukájával lehetett. Ám egy nap ezek a látogatások abba maradnak, Wangji pedig képtelen túltenni magát ezen. Egyik nap azonban találkozik valakivel aki elfeledteti a gyászt, s talán több mindet ad neki, mint azt gondolta.

A fény hordozója ki beragyogja a világot, most nem képes felejteni.

"-Egy nap majd rá jösz, hogy ami köztünk volt az igaz szerelem volt, s boldogan tekintesz vissza az együtt töltött időnkre. Most viszont búcsúznunk kell. De bízom benne, hogy következő életünkben újra találkozunk, s szabadon szerethetjük egymást. Addig is ég veled, Yunksu."

"-Többé senki sem fog bántani téged.-mondja mosolyogva, majd oda lép hozzá, s hátra tűri egy kósza fekete hajtincsét. -Így érne véget kettőnk története?-kérdezi egy őrült, vigyorral az arcán. -Ha meg teszed...-kezd bele, de hangja elcsuklik a vissza tartott sírástól.-Többé senki sem fog bántani. -Ki mondod, Huaisang? Még egyszer utoljára. -Szeretlek, bolondom."

"Ígérem várni fogok rád."

"Rá jöttem, hogy amit irántad érzek, az sokkal több,mint amire gondoltam. De azt hiszem már késő. " Egy újabb Mo Dao Zu Shi fanfiction, remélem tetszeni fog :)