Online ismerkedtünk meg. Eleinte figyelmes volt. Gyengéd. Megértő. Most a pincéje mélyén tart bezárva. Azt mondja, hogy megvéd a világtól. De a szemeiben nem szerelem csillog, hanem éhség - és én vagyok a vacsorája.

Vannak történetek, amelyek szerelemmel kezdődnek, és vannak, amelyek egy döntéssel. Dorotea Rossetti története az utóbbi. Húszéves volt, amikor férjhez ment. Nem azért, mert akarta, hanem mert így kellett lennie. Franciaországban élt, balettozott, és egy francia férj tökéletesen illett ebbe az életbe. Aztán egy sérülés véget vetett mindennek. A balettnek, az álmoknak, annak a világnak, amit addig ismert. Nem sokkal később a férje is meghalt, és Dorotea huszonhatévesen özvegy lett. Fiatalon, csendben, érzelmek nélkül. Mert ő nem hitt a szerelemben. Soha nem is akart hinni benne. Amikor az apja újra döntött helyette, Dorotea már nem kérdezett. Egy új házasság, egy új férfi, egy új élet. Dante D'Nero. Az olasz milliárdos, aki nemrég örökölte meg a hatalmat és mindazt, ami vele jár. Rideg, fegyelmezett, kiszámított férfi volt, aki nem adott teret az érzelmeknek. De Dante nem volt üres. Ő már szeretett egyszer. És még mindig nem engedte el azt a nőt. Így két ember áll egymással szemben. Egy nő, aki soha nem vágyott szerelemre, és egy férfi, aki már elveszítette. Egy házasság, amely nem választás. És egy történet, amelyben az érzelmeknek nem lenne helye. Legalábbis elméletben.

Minden történet egy városban kezdődik. Eric Thornton kénytelen volt megszakítani az évtizedekig tartó vakációját a közelgő vámpírválasztások miatt. Everstorm városában telepedett le, ahol a következő évszázadot munkával és nyugalommal tervezte tölteni, viszont a jövőt nem ő írta. Bárcsak megtehette volna, kívánta, miután találkozott a bajokat vonzó Scarlett-tel. Scarlett Holloway tudta, hogy így vagy úgy, de egyszer halott lesz. A vámpírok bármikor megharaphatták volna a nyakát, vagy akár át is változtathatták, ami nem lett volna meglepő. A választások miatt nem mindenki tartotta be a szabályokat, amelyeket a békés együttélés érdekében vezettek be. Egyesek fellázadtak, mások alkalmazkodtak, de voltak, akik a sötét sarkokban megbújva várták a vámpírkirály és a hercegnő fényes visszatérését. Egy dolog biztos: a világ meg fog változni. Viszont az még kérdéses, hogy kik fogják azt túlélni.

Mi történne, ha létezne egy alkalmazás, amelyben lehetetlen hazudni? Hazel Hayes mindig is zárkózott volt, és jobban érezte magát a saját gondolatai között, mint az emberek között. Amikor megjelenik a Tintaszív - egy különös virtuális játék, amely egy pulzust mérő karkötő segítségével minden érzelmi reakciódat felfedi -, Hazel úgy érzi, végre biztonságos térben fedezheti fel a valódi énjét. Itt talál rá Zypherre, egy ismeretlenre, aki megérti őt. A beszélgetéseik viszont egyre mélyebbek, egyre személyesebbek... és egyre veszélyesebbek... Zade Thornvale kívülről maga a tökéletesség. Karizmatikus, közkedvelt, új tanárként az egész iskola rajong érte. De a felszín alatt sötét gondolatok kísértik. Amikor ő is csatlakozik a Tintaszívhez, nem számít arra, hogy egyetlen felhasználó képes lesz áttörni a falait. Viszont van egy gond: Zade rájön, hogy az elbűvölő Hazel_eyes valójában az egyik diákja, Hazel Hayes. Tudja, hogy mit kellene tennie: Megszakítani a kapcsolatot. Letiltani. Elfelejteni. De amikor a képernyőn felvillan Hazel neve, Zade nem tud kilépni. Tudja, hogy amit tesz, helytelen. Tiltott. Veszélyes. És Zade-t vonzza, ami tiltott. Így nem tudja abbahagyni a beszélgetést...