A fiatal, huszas éveiben járó, Adalynn hercegnő, az Aargau leendő trónörököse, megszökik a Jedi templomból, hogy az Erőt ami átjárja őt, ne szennyezze sötétség. Az Első Rend folyamatosan figyeli a lányt, Snoke Fővezér pedig második tanítványát látja benne, ezért Kylo Rennel kergeti a lányt, aki elfogja, és elviszi a rettegett Mesteréhez. Később felszáll egy kétes jóslat mely szerint létezik egy hölgy, kiben új, számukra ismeretlen erővel bír, ki kiegyenlíti a sötétséget és a világosság közti ellentétet, és békét teremt a galaxisban., majd jó útra téríti a gonoszt, vagy megöli. Vajon Adalynn lesz az, vagy segíteni fog annak a lánynak? [Ha kérhetem, jelezzétek nekem a véleményeteket egy vote vagy egy komment formájában a történet során] Sziasztok! Most kezdtem el ezt a történetet, még ismerkedem a világgal és a történettel, és ha bármiféle pontatlanság, vagy hiba van benne, kérlek jelezzétek! :) Ha kérhetem, akkor ne másolja le senki, köszönöm! Borító - Hathor_27❤️

FIGYELEM! A történet spoilereket tartalmaz, így ha nem láttad a Star Wars új trilógiáját, csak óvatosan! Mindössze egy szakadt pulóver maradt a néhai Kylo Renből, amitől a jakkui roncsvadászlány képtelen megválni. A megtért fiú minden erejét felhasználta, hogy visszahozza Reyt az életbe. Most pedig a lányon a sor. Azóta a nap óta Reyt minden egyes éjjel ugyanaz az álom gyötri, így elhatározza, hogy hallgat ösztöneire és megkeresi az Első Rend vezéréből vált Ben Solo-t, méghozzá bármi áron. reylo | alternative ending A történet karakterei és egész galaxisa a Disney tulajdonát képezik. A cselekmény egyes pontokon nem történethű. A változtatás jogát fenntartom. ( 2020 ) © franciariviera

Hirtelen ezernyi gondolat indult el benne, mintha egy ajtót nyitott volna ki ezzel a kérdéssel Nadynn. - Tudod, az ember ragaszkodik még a saját fájdalmához és görcsösen kapaszkodik a félelmeibe is. - De miért?-Kérdezi értetlenül. - Mert a fájdalom, a félelem és a sértődöttség elhomályosítja az elméd. A pillangó ott volt a kezében, fogta, hogy el ne repüljön. - Nézd a fájdalom is pont ilyen...-Felé fordult kezében a lepkével. - Milyen? - Mint ez a pillangó. Ha elengedem, messzire száll és csak az emléke marad. - És ez ennyire egyszerű? - Nem.-Ránézett... folytatta. - Mert ragaszkodok hozzá, nem akarom elengedni, hisz az emléke úgyis ott marad. De később talán rájövök, hogy amíg a fájdalom kötelét fogom, addig csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezed. De ez csak fél... A fél dolgok életképtelenek. E közben mozdulna a másik kéz is, de a fájdalom... Ekkor jön el a pillanat, amikor választani kell, mert a kettő egyszerre nem tud működni. Ha két kézzel akarlak téged, a fájdalmat el kell engednem... De már a részemmé vált és a tudat, hogy tartozok valahová... A fájdalom, a félelem mind a sötét oldal része. És én már döntöttem, a sötét oldalhoz tartozok.