I. Felvonás: Egy másik Teyvat. Egy másik esély. Egy másik történet. Ez nem az a Teyvat, amit a játékból ismersz. Ebben a világban nincs Aether. Lumine volt az, aki először lépett át ezen a világon, Paimon oldalán. Egyedül, tapasztalat nélkül, de eltökélten. Aztán az égből két idegen zuhan alá - két harcos, két menekült egy másik, elpusztult világból: Savior és Kaen. Nem tudják, mi ez a világ. Csak azt, hogy ez az egyetlen hely, ami még megmaradt. Nincs visszaút. Nincs múlt, amit megmenthetnének. Csak a jelen. Lumine segített nekik beilleszkedni. Tanította őket Teyvat veszélyeire, próbált közelebb férkőzni a szívükhöz is... de volt valami, amit sosem értett meg teljesen. Savior sosem engedte közel. Kaen nem beszélt. A múltjuk árnyéka ott maradt a mozdulataikban, a tekintetükben, a lángjukban. És ekkor érkezik meg Eira. Eira egy hétköznapi lány. Játékos, álmodozó, kicsit magányos. A Genshin Impact világát jól ismeri - vagyis azt hitte, hogy ismeri. Amikor egy különös baleset folytán „valahogy" Teyvatban ébred, minden ismerős, mégis más. Nincs Liyue térkép. Nincs napi küldetés. Van viszont egy Lumine, aki nem mosolyog könnyen, egy Kaen, aki látszólag mindenkit kerül, és egy Savior, aki úgy néz rá, mintha... már látott volna ilyet. Egy lányt, aki nem harcos. Nem hős. Csak... ott van. És ez elég ahhoz, hogy a történet új irányt vegyen.

Egyedül az erdőben. Fázva és rettegve. Csak egyetlen dolog rosszabb ennél: amikor már nem félsz. A kastélyban több száz értelmetlen szabályt kell megtanulni, majd kínosan ügyelni a betartásukra. Ám van egy, melynek megszegése az ember életébe kerülhet: soha ne menj ki a rengetegbe! Azzal hitegetik az udvar népét, hogy odakinn semmi sincs. Csak a végtelenül elhúzódó erdő, majd a beláthatatlanul mély óceán. Hogy csak Archas maradt. Ez biztos? Lily-nek elege van a tiltásokból és a születése óta tartó szobafogságból. Tudja, hogy ostobaság, amit tesz. Hogy nem szabad. De nem érdekli: kiszökik az erdőbe. Tudnia kell, mi van odakinn. Hogy igaz-e a sok történet, melyek szerint aki kimegy, többé nem jön vissza. Vajon a fák között tényleg rontó szellemek élnek, arra várva hogy emberi kéz által öljenek? "Nem félsz, hercegnő?" Véres részleteket tartalmazhat, mindenki csak saját felelősségre olvassa! Alan Walker "Lily" című zenéje alapján.

Az ember feltalálta a halhatatlanságot, ezzel megváltoztatva a világot lelketlen szörnyeket teremtett. Ez a rövid disztópikus történet azt mutatja be, hogy milyen lenne a világunk egy ilyen technológiai fejlődés után. A novella 18+-os, és erős idegzetűeknek ajánlott.