Mia Garcia mindössze tizenhét éves, mégis a műkorcsolyázás egyik legnagyobb ígéretének tartják. Többszörös ifjúsági Európa-bajnokként egész életét annak szentelte, hogy egyszer a világ legjobbjai között állhasson a dobogón. A jég számára nem csupán egy versenypálya - ez az egyetlen hely, ahol igazán önmaga lehet. Egészen addig, amíg egyetlen rosszul sikerült ugrás egyetlen pillanat alatt romba nem dönti mindazt, amiért évek óta küzdött. A baleset súlyosabb, mint bárki gondolta. Mia kénytelen maga mögött hagyni addigi életét, és Kaliforniába költözni, hogy megkezdhesse a hosszú, fájdalmas rehabilitációt. Miközben az orvosok nem tudnak biztos választ adni arra, hogy valaha visszatérhet-e a jégre, a sajtó már a karrierje végét emlegeti. Új iskola, új emberek és egy teljesen ismeretlen világ vár rá - éppen akkor, amikor a leginkább elveszettnek érzi magát. Az újrakezdés azonban váratlan fordulatot tartogat. Mia megismeri Raymondot, az iskola hokicsapatának kapitányát, aki első pillantásra épp olyan makacs és nehezen kezelhető, mint ő. A csipkelődésből lassan barátság lesz, a barátságból pedig valami, amire egyikük sem számított. Raymond mellett Mia fokozatosan újra megtanul bízni - nemcsak másokban, hanem önmagában is. Ám miközben egy új érzés lassan utat tör a szívéhez, a múlt továbbra sem engedi el. Minden nap emlékezteti arra, mit veszített, és arra is, hogy egyetlen rossz döntés elég lehet ahhoz, hogy örökre búcsút mondjon az álmainak. Vajon képes lesz újra korcsolyát húzni, és visszatérni ahhoz az élethez, amelyet a baleset elvett tőle? Vagy rá kell döbbennie, hogy néha a legfontosabb győzelmeket nem a jégen aratjuk, hanem önmagunk felett? *Figyelem! A történet káromkodást és erősebb nyelvezetet tartalmazhat, ezért olvasása csak saját felelősségre ajánlott.*

Zajlik az élet, pedig csak gyerekek. Az életük nem éppen hétköznapi, tele kitartással és energiával. De mindig történik valami és ezután már semmi sem ugyanolyan. Talán jobb lesz, vagy rosszabb? Zackary volt műkorcsolyázó, most a hoki csapat bajnoka. Daria gyerekkora óta anyja nyomdokaiba szeretne lépni és világbajnok korcsolyázó lenni. Mert mindketten a jégre születtek. "- A fenébe is már, hogy nem sikerül ez az ugrás. Nem felejthettem el ennyi idő alatt. - Milyen aranyos, hogy magaddal társalogsz. Látom nem akar összejönni az ugrás - kiabált valami idegen a lelátóról. - Na ne mondd okostojás. Mióta kukkolsz ott? Micsoda szemét alak ez - az utolsó mindatot igyekeztem halkabban mondani. - Ha tényleg szemét alak lennék - na csak meghallotta. - akkor nem mondanám el, hogy ha így folytatod simán kitöröd a bokád. - Ha olyan okos vagy gyere és mutasd meg, szemét! - kiabáltam a fejemet ingatva. - Ó ne aggódj cica, jövök és olyat mutatok, amitől egy sima axelt is elfelejtesz!... "