volt egyszer egy lány. Galinának hívták. és sosem beszélt.

1945. szeptember 20. ,, - Ajaj- aggodalmaskodtam Tamást keresve a sorok között.- Ez nálam maradt.- tátogtam felmutattva a könyvecskét. Ő csak megvonta a vállát nagyvonalúan. Nem tudtuk, sírjunk-e, hogy loptunk egy könyvesboltból, vagy nevessünk a saját szerencsétlenségünkön. - Akkor már nálad marad- tátogja vissza a vállát megvonva, a röhögését visszatartva" Szeptember 21. Hatvan. A vasútállomás bombázása.

,,Közben Lara úgy érezte, minden érzéke ellen támadás indult. Olvasztotta a másik testének melege, minden belégzésnél egyre mélyebben kitöltötte az illata, észrevette valószerűtlenül hosszú szempilláit, ahogy a fiú arcélét figyelte. "

Egy novella a beteljesült szerelemről.

Hulla a vízben! Én vagyok a hulla a vízben.