- Kookie nem olyan! - bizonygattam, talán nem is nekik, hanem magamnak. - De igen, csak még nem ismered. - Ugyan Jimin. Nevetség tárgya leszel egy héten belül. Big Hit egyetem, a két merőben különböző "srác", egy feladat, bántások, sértődés, szerelem... -Annyira... fáj - felsírtam. Egyedül voltam a sötét helyiségben, senki sem hallott, legalábbis reméltem. Miért kell újra átélnem? Miért megint én? Miért miatta? Miért hittem el? Miért hittem, hogy most sikerül, elég jó vagyok, elég vagyok... ?- Csak ezek a mondat-,kérdésfoszlányok verődtek vissza a fejemben lévő üres szoba falairól, majd minden visszhang elmúltával újra kimondta valaki azt az egy bizonyos mondatot. -Mert szeretted... -hangja rekedt volt és keserédes. Kihallottam belőle 1000 különböző érzelmet. Majd megint megszólalt. -...és még mindig szereted. -felismertem... Az én hangom volt.

,,- Mégis honnan veszed, hogy belemegyek a kis játékodba, huh? Nem fogom ilyen könnyedén beadni a derekam egy Amerikában nevelkedett gazdag ficsúrnak. - Látom nem érted a lényeget, Jimin. - rázta a fejét, mire idegesen szusszantottam egyet. - Itt én vagyok a játékvezető és én fogom a sípot fújni, nem te. - lengette meg a kezében lévő telefonját, mire nyeltem egyet. Rá kellett jönnöm, hogy ez a srác tényleg nem viccel velem és mindenre képes a célja elérése érdekében, én pedig nem kockáztathattam. Ez az ő játéka volt, én pedig csak egy bábként szerepeltem, s a szabályokat, melyeket ő írt, követnem kellett, ha nem akartam kiesni és vesztesként végezni. - Rendben. - egyeztem bele pár perc gondolkodás után." Park Jimin sportgimnáziumba jár, ahol a röplabdacsapat szerves tagja, egy libero. Teljesen nyugodt és átlagos élete volt mindaddig, amíg a másik osztályba új tanuló nem érkezik, Jeon Jungkook. A fiú Amerikában élt sokáig, nemrég költöztek vissza. Az úszó és Jimin nem ápolnak jó kapcsolatot eleinte, viszont egy idő után muszáj lesz a röplabdás fiúnak változtatnia, hiszen készül róla egy fotó, amit nem szeretne, hogy mások is lássanak. Egy kisebb alkut kötnek; Jungkook letörli a képet, de cserébe Jiminnek meg kell tennie valamit. •Jikook •Trágár beszéd jellemző •Helyenként felnőtt tartalom •Yaoi fanfiction •Story by: SanKook 2020.07.25. - 2021.05.29.

- Gyönyörű ? - Billentette oldalra fejét, hallkan kiejtve kérdését. - Micsoda ? - Te. Gyönyörű vagy ? - Én ? Nem. - Rázta meg fejét, kerek szemekkel. - Hát akkor ? - Csúf. - Konyultak le ajkai. ____ Jeon Jeonguk, ki már kiskorában vakon született, szülők nélkül nő fel a kórházban. Park Jimin, ki egyszerűen csak besétált az életébe, szó szerint, hisz mikor belépett a korterem ajtaján, a fiú életének részévé vált. ___ Élvezte az életét, de tudta hogy valami hiányzik belőle, tisztában volt vele, hogy nem látja a világot. Ha belegondol az ember, jobb vakon születni, mint élni aztán veszteni. Nem látott Napsütést, a csillagos égboltot, kacagó csecsemőt, egy szerelmes párt, nem látott színeket, nem látta még magát sem, de jobb, mintha látott volna, s az el is sötétült volna, mintha csak egy vetítés lett volna, aminek vége szakadt. Örök életében eddig, mintha be lett volna kötve szeme, de ő így is élvezte az életet, élvezte, mert az övé volt, és ő irányította. ____ - Wow, azt hittem ma én mosom fel a padlót, az arcommal. Köszönöm, hogy elkaptál, tényleg nagyon hálás vagyok, viszont a farkam neki nyomódik a tiédnek, szóval megköszönném azt is, ha egy kicsit elengednél. Mondjuk, ha valami helyes, korombeli pali vagy, akkor tőlem aztán így is maradhatunk. - Vigyorodott el. Jungkookot megcsapta megmentője illata, innen tudta, vagyis gondolta, hogy egy fiúról van szó, ha csak nem egy lány használ férfi parfümöt, de ebben kételkedett, de azért észben tartotta lehetőségként Figyelmeztetések; Jikook Boy×boy szerelmet tartalmaz, aki nem szereti az ilyen fajta törteneteket, ne olvassa, lapozzon tovább, ha mégis beleolvas, az nem az én felelősségem +16, +18 Ismét, aki nem kedveli, ne olvassa, ha ennek ellenére megteszi, nem az én felelősségem A részek ritkán érkeznek- A történet kitalált, ha egyezés van más történetével az a véletlen m

Hello Jimin vagyok, egy óvóbácsi. Az óvodában van egy kislány akit Eunbinak hívnak. Az apukája Jeongguk aki egy modell cég vezetője. Elhívott kávézni hogy többet beszélgessünk Eunbiról. Nézzük mi sül ki belőle. 2021 03. 25~ 2021 09. 25

Melyben egy véletlen során Jeon Jungkook tudomást szerez a nem is olyan titkos hódolójáról. ,,- És ? Most mit mondjak neki ? Hogy bejön nekem a híres nemes Jeon Jungkook ? Hogy végig nyalnám a kockás hasát, miközben bókolgatok neki egész nap ? Hogy annyira tetszik, hogy legszívesebben vitrinbe zárnám, hogy ne essen kár benne és megtartsam magamnak? Aztán mikor szembe jön velem a folyosón elolvadok a mosolyától is. Mert igen, én Park Jimin halálosan beleszerettem Jeon Jungkookba, és dugni akarok vele. - Fejeztem be az ironikus szövegelésemet. ~~~~ ,,Éppen a felső polcon lévő takaró kupaccal bajlódtam, mikor valaki mögém állva, derekamra fogva nyúlt fel mellettem és kezdte húzni a lepedőt, csakhogy egyáltalán nem számított arra, hogy az hozza magával a többit, így annak lendülete miatt, ahogy az ránk esett, muszáj volt hátrálnunk pár lépést. - Bocsi. - Hallottam meg Jungkook nevetését mögöttem. Felé fordultam fejemen egy takaróval, s hagytam, hogy lassan lehúzza rólam azt. Vigyorogva néztem fel rá, mikor kikerültem kócosan a takaró alól, ám közelsége meglepett. Alig állt tőlem pár centire, ami miatt somolyom azonnal eltűnt, de már ő sem nevetett, mikor realizálta a köztünk lévő távolságot. El akartam lépni tőle, de lábam megakadt az egyik földön lévő takaróba, így csak mégjobban a fiú karjaiba estem. Derekamat szorosan fonta körbe kezeivel, s ahogy felnéztem rá, ő közelebb hajolt. Egyre közelebb, már tényleg alig választott el minket pár centi, de ő ezt is megszűntette és száját az enyémre illesztette.,, Bl-t tartalmaz, így aki nem szereti az ilyen fajta tartalmakat, ne kezdjen bele, vagy csak saját felelősségre olvassa +16, +18-as jeleneteket tartalmazhat Jikook Remélem, tetszeni fog nektek ez a történetem is💜

Te mit tennél, ha életed szerelme, akivel csodálatos együtt töltött éveket tudnátok magatok mögött, hirtelen... a létezésedről sem tudna? Mit tennél, ha Ő élné a saját életét, a talán boldog tudatlanságban, neked pedig minden nap szembesülnöd kellene a kínzó hiányával, ami az idő múltával sem enyhül? Mit tennél, ha a kezdeti próbálkozások után, csak rosszabbra fordul a helyzet? Feladnád, mert legalább Ő boldog, és neked ez a legfontosabb, vagy önző lennél és újra, és újra megpróbálnád, hogy ismét átélhesd milyen a karjaiban lenni?

j.jg & p.jm ❝ nem, ez nem lehetsz te. egyszerűen csak nem ❞ A valóéletben utálják egymást. De a"friends tune" nevű appon, Jimin és Jungkook beszélnek egymással minden nap, jó barátokká válnak De fogalmuk sincs róla, hogy ki van a képernyő mögött.

Soft történet! Egy fiú, Park Jimin, akit szinte mindenki magára hagyott különböző okokból. Élete mégis változni látszott és csak remélni tudta, hogy többé nem törik össze érzékeny lelkét. "-Tudom Minnie, de... -Ne hívj így! Régen elvesztetted a jogot, hogy így nevezhess! Te már nem az a fiú vagy, aki a világot jelentette nekem! Már nem ismerlek téged! - förmedtem rá zokogva. Összetört engem. Ő, akitől nem vártam volna ezt. - Mindegyik ígéretedet megszegted Jeon Jungkook! Egytől egyig! Elhagytál engem! Nem jöttél velem anyához és megütöttél! - közöltem vele emelt hangon. Mérges voltam rá, apára és az egész világra! Felpattantam mellőle és rohantam. Rohantam ki a temetőből, amíg csak a lábam bírta. Nem voltam képes elviselni a közelségét. Annyi év után hirtelen ott termett mellettem és olyan sebeket szakított fel bennem egyetlen egy szóval, amiket sikerült elfelednem."

amelyben jimin felvesz egy új legjobban fogyó könyvet, amelyet sokáig nem volt hajlandó elolvasni, csak hogy hamarosan rájöjjön, hogy a cselekmény nagyon hasonlít a középiskolai első szerelmi történetére. ~ Ez nem az én történetem, én csupán fordítottam. Minden jog @jimeyesmile-t illeti a Twitteren! / This is not my story, I only translated it. All rights reserved and full credit to @jimeyesmile on Twitter!

Csak egy rajz. Csak egy átlagos iskolai beadandónak indult az egész. Park Jimin nem hitt a varázslatokban, de amint megpillantotta gondosan megtervezett ideálját a saját osztályában, hirtelen nem tudott mit reagálni rá. Ugyanaz a nevetés, stílus, és hang, amiről mindig is álmodott. Életre kelt volna? Nem tudta becsukni a száját ahogyan az is ismeretlen, mégis olyan jól ismert fiút bámulta. Csak egy rajz? Nem ez már nem az. /Yaoi, tartalmazhat 16+, illetve 18+-as részeket. Mindenki saját felelősségre olvassa! A történet saját kitaláció. Minden jog fenntartva./ ✎ 𝗝𝗜𝗞𝗢𝗢𝗞 [2018.02.04 - 2018.07.02]