,,- Te voltál az - jelentem ki egy kis kétkedéssel a hangomban. Alig észrevehetően bólint, láthatóan nem szégyelli tettét. - De miért? Elgondolkodik, majd közelebb mászik és egyszeriben átszeli a közöttünk lévő távolságot. - Mert amióta megpillantottalak a városban, nem tudtalak kiverni a fejemből, Virágszál. Pedig próbálkoztam. Mindig eszembe jutottál és a lábaim már automatikusan hozzád vittek... - szünetet tart, egy kósza hajtincset pedig a fülem mögé tűr. Megijedek az érintésétől, elhúzódni viszont ha akarnék sem tudnék. - Már akkor eldöntöttem, hogy megszerezlek magamnak." Amelia Montgomery, Erkniva királyának lánya. Hercegnőként mindig azt tette, amit elvártak tőle - csendben, fejet hajtva. Most, hogy betölti a tizennyolcat, apja újabb döntést hozott a jövőjéről: Amelia feleségül megy Edwardhoz, Hebati hercegéhez, a két birodalom egyesítésének és a hatalom növelésének érdekében. A lány tudja, mi a kötelessége - és sokáig nem is kérdőjelezi meg. De amikor véletlenül fültanúja lesz egy beszélgetésnek, amely sötét titkot leplez le a herceg családjáról, minden megváltozik. Mielőtt bárkinek is szólhatna, betörnek a palotába... és Amelia eltűnik. Jó. Rossz. Hol a határ? Bántani másokat? Rossz. Segíteni a családodnak? Jó. De mi van akkor, ha a kettő már összemosódott? Henry O'Connor sosem akart szörnyeteggé válni. Egykor csak egy fiú volt, aki a szülein próbált segíteni. Mostanra azonban az élet más utat szánt neki - egy kegyetlenebbet. A vér, az erőszak, a halál már a mindennapjai részévé váltak. A régi Henry eltűnt. Helyét egy szív nélküli túlélő vette át. Legalábbis ezt hitte... ...egészen addig, amíg meg nem látta Őt. A lányt, akit sosem kellett volna meglátnia. A tiltott gyümölcsöt. ••••• Azoknak a lányoknak, akik a barátnőjükkel az összes hasonló könyvet kibeszélik - mivel nekem is

"- Elmondanád hogy mi volt ez az előbb? Ki volt az a srác? - kérdeztem belefúrva a tekintetemet az övébe. - A bátyám. - válaszolta lehajtva a fejét. - Oh. - értettem meg. Mondta hogy nehéz eset és kerüljem el, de nem gondoltam hogy ennyire nem bírják egymást. - És miért verekedtetek? - kérdeztem, közben pedig nekilöktem a pultnak amire csak egy furcsálló tekintettel válaszolt. A válaszra várva kivettem a táskámból a fertőtlenítőt meg a vattát, és odamentem hozzá. Elfordította a fejét és próbálkoztam, de nem értem fel. Így is egy fejjel magasabb volt nálam. Lábujjhegyre álltam és magam felé fordítottam a fejét hogy elérjem. Ekkor vettem észre hogy az egész arca tiszta vér. Megint elkezdtem érezni a szívdobogását, és a pulzusát, és furcsa vonzódást éreztem. Csak nem a fiú iránt, hanem a vér iránt. Mi az anyám történik velem? Muszáj voltam lehajtanom a fejem, mert határozottan nem voltam jól, amit James is észrevett. Menekülni akartam. Mindegy hogyan, csak menekülni. - Hé, minden oké? - kérdezte, megpróbálva felemelni az állam, de elhúztam a fejem, felkaptam a táskámat, és kirohantam a fiúmosdóból. " Angel Smith soha nem érezte magát különlegesnek. Egyszerű életet élt, míg egy baleset során veszteség nem érte. Elvesztette a számára legfontosabb személyt. Fel sem tudja dolgozni apja halálát, máris fordulatok sokasága lepi el. Az újrakezdés nem egyszerű, főleg ennyi titok és meglepetés mellett. Főleg akkor, ha egy teljesen új világ tárulkozik fel előtte. 2023.12.26. fantasy #1 2023.10.25. death #1 2023.12.17. drama #4

"Hyunjin hátrafordult. A szürke falakat tanulmányozta. Az ablakokat, amiket soha nem látott még nyitva. A falakat, amik évekig fogságban tartották. Az otthonát, mely több emelet magas volt. Azt a helyet, ahol ártatlanok szenvedtek és haltak meg nap mint nap. A szürke, kocka formájú intézményt, amitől minden helyi rettegett és amelyről így sugdostak egymás közt: Inkább a mumust vagy a zsákos embert... Kérlek, csak a Szürke Szobát ne!"

,,Haragom egy kicsit se csillapodott, s az sem érdekelt, hogy az egyik gyereket félrelöktem, csak azért, hogy szembeálljak vele. - Miért kellett ennyire lepontoznod a festményemet? - kérdeztem kiakadva, s szerintem teljesen jogosan. Egy olyan, aki nem ért a szakmához, miért jön bíráskodni? Kicsi választott el attól, hogy megragadjam a felsőjét és közelebb húzzam magamhoz, ezzel is fenyegetőbb stílust felvéve. - Szerintem egyértelmű. Nem tetszett, a tied volt a legrosszabb - rántott vállat, s nézett a szemembe. Egyáltalán nem ijedt meg tőlem, teljesen nyugodtan beszélt, míg én azt hittem, hogy menten agyvérzést kapok. - És mégis mi nem tetszett benne? - kísértettem a sorsot. - Nem használsz színeket - vallotta be mindenféle kertelés nélkül, belőlem pedig akaratlanul is feltört egy hisztérikus nevetés. - Miért? Netán a szivárvánnyal van dolgom? - Annál többel. Magával a színekkel - jelent meg egy mosoly az arcán, de ez csak jobban táplálta az idegesség tüzét bennem. - Tehát a szivárvánnyal - egyszerűsítettem a mondandóját, s most rajta volt a sor, hogy egy halk kuncogásban fejtse ki a véleményét. Ellökte magát a faltól, s közelebb lépve hozzám, kezét a mellkasomra simítva igazgatta meg rajtam a pulcsimat, amit én összeszorított ököllel tűrtem. Ha én ütök először, ráadásul egy olyan személyt, mint ő, akkor biztosan a rövidebbet húzom. - Nem. Látom nem érted... - járatta finoman rövid ujjait a galléromon. - Az a baj, hogy ezek szerint neked a szivárvány jelenti a színeket. Nos, nekem a színek jelentik a szivárványt - nézett a szemeimbe, s akárcsak egy rossz filmben, megszólalt a csengő, így lazán ellépve tőlem elindult a terme felé." ➖➖➖ 📌jikook 📌story by: SanKook 2022.04.17. - 2023.02.04.

- Gyönyörű ? - Billentette oldalra fejét, hallkan kiejtve kérdését. - Micsoda ? - Te. Gyönyörű vagy ? - Én ? Nem. - Rázta meg fejét, kerek szemekkel. - Hát akkor ? - Csúf. - Konyultak le ajkai. ____ Jeon Jeonguk, ki már kiskorában vakon született, szülők nélkül nő fel a kórházban. Park Jimin, ki egyszerűen csak besétált az életébe, szó szerint, hisz mikor belépett a korterem ajtaján, a fiú életének részévé vált. ___ Élvezte az életét, de tudta hogy valami hiányzik belőle, tisztában volt vele, hogy nem látja a világot. Ha belegondol az ember, jobb vakon születni, mint élni aztán veszteni. Nem látott Napsütést, a csillagos égboltot, kacagó csecsemőt, egy szerelmes párt, nem látott színeket, nem látta még magát sem, de jobb, mintha látott volna, s az el is sötétült volna, mintha csak egy vetítés lett volna, aminek vége szakadt. Örök életében eddig, mintha be lett volna kötve szeme, de ő így is élvezte az életet, élvezte, mert az övé volt, és ő irányította. ____ - Wow, azt hittem ma én mosom fel a padlót, az arcommal. Köszönöm, hogy elkaptál, tényleg nagyon hálás vagyok, viszont a farkam neki nyomódik a tiédnek, szóval megköszönném azt is, ha egy kicsit elengednél. Mondjuk, ha valami helyes, korombeli pali vagy, akkor tőlem aztán így is maradhatunk. - Vigyorodott el. Jungkookot megcsapta megmentője illata, innen tudta, vagyis gondolta, hogy egy fiúról van szó, ha csak nem egy lány használ férfi parfümöt, de ebben kételkedett, de azért észben tartotta lehetőségként Figyelmeztetések; Jikook Boy×boy szerelmet tartalmaz, aki nem szereti az ilyen fajta törteneteket, ne olvassa, lapozzon tovább, ha mégis beleolvas, az nem az én felelősségem +16, +18 Ismét, aki nem kedveli, ne olvassa, ha ennek ellenére megteszi, nem az én felelősségem A részek ritkán érkeznek- A történet kitalált, ha egyezés van más történetével az a véletlen m

,,- És mondd, helyes a doki? - harapta be alsó ajkát Felix, hogy elrejtse hatalmas mosolyát, s jött kicsit közelebb hozzám. - Kérlek, ne beszéljünk róla! - nyögtem fel, s még a fejemet is hátradöntöttem nyomatékosítva azt, hogy semmiképp sem szeretnék egyetlen szót sem ejteni róla. - De ez nem ér, Jimin! Lassan másfél hónapja dolgozol vele és mást se hallani, csak azt, hogy kellemetlenül érzed magad mellette. Miért? Elvileg fiatal és nagyon jóképű, csak valaki nem hajlandó nekem semmit se elmondani róla. - fújta fel arcát a fiú, s mellkasa előtt összefonta a karjait, ezzel is jelezve nekem, hogy igazán morcos rám. - Azért, mert ő az, akit lekaptam a bulin a ti bátorításotokra! - fakadtam ki, s temettem arcomat kezeimbe. - Az az alfa arról az estéről, ő a doktor, akinek az asszisztense vagyok. - vallottam színt, mire Felixnek még az álla is leesett, akárcsak az enyém akkor, mikor megláttam az első napomon, kit is takar a maszk." ▫️➰➰➰▫️ Egy olyan világban élni nem könnyű, ahol előtérben a farkastörvények vannak. Ha valaki a hierarchia alján helyezkedik el, nehéz bárhova is eljutnia. Park Jimin, aki bár nem élvez kivételt, omegaként sikeresen egyetemet végzett, s végre elállhat dolgozni. Egy omegaspecialista mellett helyezkedik el, mint asszisztens, bár a fiatal, de hamar hírnevet szerző doktorral soha nem találkozott. Legalább is azt hitte. A barátai elhívják őt mulatni, hogy a hosszú egyetemi évek, s a kemény munka után végre lazíthassanak kicsit. Ám ott Jimin a társaság biztatására olyat tesz, ami ebben a világban, s az ő helyzetében igencsak veszélyes. Megcsókol egy alfát, akivel a sors ismét összehozza, nem is akárhogy! ▫️➰➰➰▫️ 📌jikook 📌omegaverse 📌story by: SanKook ▫️➰➰➰▫️ 2021.05.30. - 2022.04.16.

Modell, jó tanuló. Emellett elképesztően dögös, sexy, van aki szerint félisten. Egyszerűen TÖKÉLETES. Ám ezek mind csak külsőségek. Szinte senki sem ismeri az igazi valóját. Egy várat épített maga köré, ahova nem szívesen enged be senkit. Ez az ember nem más, mint Hwang Hyunjin. Mivan akkor ha nem mindenki kedveli őt, sőt egyenesen taszítja? Miért fontos neki hogy mindenki szeresse, és elfogadja? Vagy lehet, hogy csak egy bizonyos valakire gondol, aki a legnagyobb kihívást jelenti számára. -Sulis Stray Kids sztori -16+ -Trágár szavak -boyXboy (csak néhol 🤫) 📚Megjelent a második kötete📚 🥈felix 2021.05.14🥈 🥈kpop- 2021.06.10🥈 🥈fanfiction 2021.06.16🥈 🥇Seungmin 2021.06.18🥇 🥇stay 2021.06.18🥇 🥇skz 2021.10.06🥇

18 év alatt nem ajánlott! Befejezett. Borító :@Virg224 Jimin hogy lenyűgözze szerelmét, furcsa módszerekhez kell folyamodnia. Jungkook a suli menőfiúja vajon segíteni fog neki a célja elérésében? Ha érdekel akkor hát olvass bele... Erősen 18+, jikook 2020.11.23-2021.11.05.

,,- Mégis honnan veszed, hogy belemegyek a kis játékodba, huh? Nem fogom ilyen könnyedén beadni a derekam egy Amerikában nevelkedett gazdag ficsúrnak. - Látom nem érted a lényeget, Jimin. - rázta a fejét, mire idegesen szusszantottam egyet. - Itt én vagyok a játékvezető és én fogom a sípot fújni, nem te. - lengette meg a kezében lévő telefonját, mire nyeltem egyet. Rá kellett jönnöm, hogy ez a srác tényleg nem viccel velem és mindenre képes a célja elérése érdekében, én pedig nem kockáztathattam. Ez az ő játéka volt, én pedig csak egy bábként szerepeltem, s a szabályokat, melyeket ő írt, követnem kellett, ha nem akartam kiesni és vesztesként végezni. - Rendben. - egyeztem bele pár perc gondolkodás után." Park Jimin sportgimnáziumba jár, ahol a röplabdacsapat szerves tagja, egy libero. Teljesen nyugodt és átlagos élete volt mindaddig, amíg a másik osztályba új tanuló nem érkezik, Jeon Jungkook. A fiú Amerikában élt sokáig, nemrég költöztek vissza. Az úszó és Jimin nem ápolnak jó kapcsolatot eleinte, viszont egy idő után muszáj lesz a röplabdás fiúnak változtatnia, hiszen készül róla egy fotó, amit nem szeretne, hogy mások is lássanak. Egy kisebb alkut kötnek; Jungkook letörli a képet, de cserébe Jiminnek meg kell tennie valamit. •Jikook •Trágár beszéd jellemző •Helyenként felnőtt tartalom •Yaoi fanfiction •Story by: SanKook 2020.07.25. - 2021.05.29.

|| TAEKOOK♡ || "Megbűvölődve néztem égő ujjbegyeit, ami miatt mindkettőnknek a szemei csillogtak. - Menő mi? - mosolyodott el féloldalasan, majd a tenyerébe egy cseppet nagyobb láng lobbant. Kicsit megugrottam, de csak bólogatva néztem a tűzet, ami a kezében keletkezett. - Utálom magam ez miatt."