@fragmexnts köszönöm szépen a borítót Életed során akaratlanul is olyan tárgyakat veszel, amik kapcsolódnak a lelkitársadhoz. Sokan a sors kezének tartják ezeket a belső sugallatokat. Samantha West soha nem hit ebben. Úgy gondolta, hogy a lelkitárs mizéria egy ostoba gyerekkori mese, amit a felnőttek találtak ki. Azért, hogy a gyermekeiket könnyen lenyugtassák az első összetört szív ügyük után. A folyton menekülni készülő lány Virginiában köt ki majd később Missisipiben. Vajon mi történik, ha az ország járó pesszimista lány találkozik a másik felével? Vagy feleivel pontosabb lenne? Sam engedi, hogy szeressen és szeretve legyen? Vagy újra begubózik és menekül ahogy azt már oly sokszor is tette? Utolérheti a múlt árnyéka és vajon elfogadják-e így a társai?

Minden véletlen lenne? Vagy talán mindenki sorsa egy felsőbb erő markában van? Nem tudom. . . bárki vagy bármi pörgette meg az életem bolygóját, kegyetlenül a szívembe szúrt egy tört. Draco és Stella kapcsolata olyan akadályba ütközött, ami talán örökre gátat emel kettejük útja előtt. Körömszakadtáig kapaszkodtak egymásba, próbálták minden egyes leheletükkel életben tartani a köztük lobogó lángokat. Még ha egy apró szikra meg is csillanna, gyilkosságok; ,,két arcú" barátok; eszelős ellenségek veszik őket körbe. Már csak az a kérdés, hogy a szerelmükben lappangó szikra meddig bír lángot csiholni a halál és az élet szívtelen csapásai után?

Két apró lángból szítottak tűzet. Csakhogy a végén mindent eloltson egy hűvös, múltból származó szellő. Stella szíve összetört, és miközben megpróbálja a darabokból újrakovácsolni önmagát, az elméje minden Dracóval töltött pillanatát és csókját savas méreggel itatja be. Minden hazugság volt? Egy jól megrendezett játék, ahol minden madzagon rángatott bábút fájdalomra kárhoztattak el? Míg Stella mindent megtesz, hogy elfelejtse őt, Draco megpróbálja felszítani azokat a lángokat, amik egykor közöttük lobogtak. Mert, ez korántsem a történetük vége. Csupán a második fejezete.

Talán egy szerelem sem fájt még ennyire, mint amennyire ez fáj. A kiválasztott kishúga. És a Sötét Oldal legfiatalabb örököse. Két vörösen parázsló láng találkozása, ami egyszer kioltja egymást, egyszer pedig olyan tüzet csiholnak, ami mindent a föld martalékáig éget körülöttük. Fájdalomból és keserűségből épített falak állják az útjukat, és apránként kezdenek rájönni, hogy nincs mindig aranylón ragyogó fény a Sors által kovácsolt út végén. Talán tényleg nem fájt egy szerelem sem még ennyire, de soha nem is volt még ennyire jó érzés.