"- Mit csinálsz? - Tanulok. Próbálok úgy tenni, mintha átlagos diák lennék, tudod... Mint akinek nem rákos az anyja, és nem ölték meg egy barátját." Melyben Chan eldönti, hogy leküzdi a magányt, és normális úton folytatja az életét. [tw! fizikai bántalmazás, öngyilkosság] ELSŐ KÖTET: 7.9 2019. 07. 30. - 2019. 08. 29. [DISCLAIMER:: ez a történet Woojin kilépése és botránya előtt íródott. a könyvben az "ideális tagot" képviseli a karaktere, mintsem az elviekben valós személyét.]

Mindig is léteztek olyan emberek, akik hittek, és olyanok is, akik nem hittek a vámpírokban. Sosem tudták bizonyítani a létezésüket az emberek, mégis ezernyi gondolatuk volt a vámpírokról, akiket többféleképpen is el lehetett pusztítani. Viszont az igazság közel sem ez volt. Nagyobb erővel rendelkeztek, mint az emberek gondolták. Szinte elpusztíthatatlanok voltak. Főleg Hyunjin, aki új történelmet írt a vámpírok életében. Hiszen éhsége olyan csillapíthatatlan volt, mint még soha senkinek... -Ki van ott? Sikítani fogok... -Mert attól megijedek. - nevetett fel a titokzatos idegen. - Sikíts, ha mersz. Esküszöm, utána ki sem nyitod többé a szádat. Jeongin szemei könnyekkel teltek, majd azok rögtön útnak is indultak. Lassan folytak végig a sós cseppek az arcán, miközben a holtan heverő szerelmét kétségbeesetten figyelte. -Senki nem sírt még a halála előtt. Bár senki nem tudta, hogy megölöm. - gondolkozott el Hyunjin. - Ez így nem élvezetes. Hagyd már abba a sírást. Az csak egy ember. Hyunjin számára minden ember egyforma volt. Egyformán ostoba, s jelentéktelen. Egyedül a lányokból húzott hasznot, hiszen a lányok vérének az íze megbolondította. Minden lány vére isteni volt a számára. Azt hitte, hogy az ő vérüknél finomabb már nem lehet senki vére. Ám tévedett. Idővel rájött, hogy létezik valaki, kinek már vérének illata megőrjíti, nemhogy az íze. És ez a valaki egy fiú volt. Egy fiú, ki rosszkor volt rossz helyen... [2020]

FINISHED STORY! Lee Felix egy 24 éves fiú, aki kenyerét a testével keresi egy ausztráliai feketén dolgozó pornó cégnél. Egy napon főnöke, egyben legjobb barátja, Chan eladja őt egy koreai gazdag férfinek. Felix 500.000.000 wont kap a bankszámlájára a férfi halála után, ha vele tölti azt az időt amíg a férfi él. Ez egyben egy nagy kihívás a fiúnak, mert minden áron azért küzd, hogy ne szeressen bele az őt birtoklóba, viszont a másik vonzó aurája megtöri Felixet. Mit fog cselekedni Felix, miután beleszeret valakibe akibe nem kéne?

"Sok váratlan eseményt hozhat a sors, de mikor életeket követel kit választanál, hogy megmentsd? Hogyan döntenél, ha a legjobb barátaid élete a te kezedben lenne, de csak az egyikükön segíthetsz? Egyáltalán van jó választás egy ilyen szituációban...?" Figyelmeztetés: -Trágár beszéd -Vér -Baleset -LMBTQ+ tartalom -+18 jelenet -Rövid könyv, rövid részek

❝ Csak egy általad kitalált karakter vagyok? ❞ ❝ Sajnálom.. ❞ -- Yang Jeongin elsőéves a művészeti karon, kinek minden álma, hogy rajzfilmeket gyártson. Ezért is kezdett bele a képregényébe, amit már másfél éve Webtoonon ír. Átlagos fiú, átlagos élettel, míg fel nem bukkan az életében Hwang Hyunjin, aki a főkarakterének teljes hasonmása. Egy véletlen egybeesés miatt találkoznak, ami miatt Jeongin élete fenekestül felfordul. Nem is kell neki sok idő, hogy rájöjjön ugyanaz történik vele és Hyunjinnal, mint az általa lerajzolt manhwába. Képes lesz Jeongin megváltoztatni a történetet és elkerülni egy tragikus balesetet? _ ⌾ minralino ◍ 2021.03.20.

érezted már magad haszontalannak?... ...gondoltam. mert én is. mint egy öngyújtó a pokolban. Best rankings: #1 - novella #1 - 30days - 30 day oneshot challenge - mainly skz - popular és unpopular shipek - kevert témák - néha semmi ship Kezdete: 20190715 Vége: 20190812 ©halvajáró

➜ Kérések- NYITVA🩶 ➜ Előfordul 16+,18+🪨 ➜ Stray Kids oneshotok ⛰️

,,Holtomiglan vigyázok rád, s cserébe velem maradsz holtodiglan." A holtomiglan-holtodiglan köztünk nem szerelmi ígéret volt, hanem egy küzdelem. Egy átok, amitől csak a halál választhatott el. Ám a halál nem állt közénk, így a szabadságom érdekében kénytelen voltam magam rohanni hozzá. Végül nem maradt más választásom, mint átadni magam egy megmagyarázhatatlan, szinte már földöntúli érzésnek, amiből nem létezett menekvés. Hiszen ilyenkor... csakis ilyenkor - egy vámpír csókja által - juthattam közelebb a halálhoz. -Elég volt a játszadozásból, Sungie. Itt az ideje, hogy válassz. Mit kívánsz jobban? A halált, vagy... engem? - kérdezte halkan Minho amint elvált az ajkaimtól, majd a válaszom hallatán egyből vörösleni kezdtek a szemei. Általában az emberek nem hisznek abban, amit még sosem láttak. Még akkor sem, amikor szemben találják magukat az elképzelhetetlennel. Ilyenkor a saját szemeiknek sem hisznek, s a kérdéseikre csak és kizárólag ésszerű válaszokat keresnek. Én is így voltam, egészen addig, ameddig rá nem jöttem arra, hogy a sötétség lényei nem csak kitaláció. Tényleg léteztek, és nem csak vámpírok. Én pedig fogságba estem közöttük, s egyedül a halálommal szabadulhattam volna meg az engem kínzó, reménytelennek tűnő örökkévalóságtól. Ám hiába vártam a halálom pillanatát, a szívem mélyén valójában én ennél is veszélyesebbre vágytam. -Téged. - válaszoltam halkan, ezzel vállalva minden kockázatot. Beleértve magát, a halált is.

❛ Önző vagy... ❜ ❛ Miért? Mert elegem van a szenvedésből? ❜ Szeretni valakit teljes szívünkből veszélyes; bármelyik pillanatban elhagyhat, s lehet, hogy saját hibánkból. Ezáltal a világ üressé válhat. Az emberek hátbaszúrhatnak. Az emlékek pedig fájhatnak. Ezt Minho tudja a legjobban.

Az emberek néhány érzelmet megjátszanak, és ezt akár egy nap többször is megteszik. Hamis mosoly mögé bújnak, hogy azt mutassák minden rendben van. Megjátsszák az érdeklődést azért, hogy a másikat ne bántsák meg, és még szomorúságot is színlelnek az együttérzés érdekében. Viszont vannak, akik a szeretetüket is megjátsszák. Ilyen volt Jeongin és Hyunjin, akik megpróbálták elhitetni mindenkivel azt, hogy együtt vannak. Mindezt pedig azért, hogy Jeongin megszabaduljon egy személytől, ki többszöri visszautasítás után sem adta fel. Színlelni viszont nem lehet örökké. Legalábbis Hyunjin ezt állította. Ő hitt abban, hogy ha sokáig úgy tesznek, mintha szeretnék egymást, akkor ez tényleg meg fog történni. Előbb-utóbb ki fog alakulni közöttük egy kapocs, aminek nem fognak tudni véget vetni. -Hogyan szólítsalak ezentúl? Szívem? Drágám? Szerelmem? Talán... Egyetlenem? -Jeongin... -Jeongin. Hát ez... Csodás. A két fiú közül Hyunjinnak volt a legkönnyebb, ugyanis ő neki nem volt szüksége a színlelésre. Tényleg szerette Jeongint, aki viszont csak egy ideiglenes megoldásként gondolt az álkapcsolatukra. Ez pedig idővel egy rémes hazugsággá alakult, ugyanis már ő is el szerette volna hinni a kapcsolatukat. -Hyunjin, én nem tudom ezt tovább csinálni. Nem tudom tovább színlelni az érzéseimet. -Semmi baj, Jeongin. Én sosem tudtam. [2021]