_virdzsoo_
Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt és hogyan halt meg az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.
A mi életünk túl korán ér véget egyesek szerint. Viszont kilátástalanságunkban mit is tehettünk volna? A rengeteg fájdalom és szorongás nap mint nap körbevett minket, ott volt a mindennapjainkban. Csalódás, reményvesztettség, szomorúság és szenvedés. Ha ránk néztek, ez azonnal elmondható volt rólunk. Ezekből épültünk fel. Csupa negativitásból. Mégsem segített senki. Csak egymásnak voltunk. Azonban a végén már egymásnak sem voltunk elég...
Végül nem a fájdalom ölt meg minket, hanem a remény, hogy egyszer véget ér a fájdalom.
⚠️
• Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom az elolvasását!
• Ezt csak egyetlen Oneshot erejéig írom le, azonban ha valaki szeretné az alapkoncepciót egy teljes könyvvé átformálni mindenképpen szóljon nekem, mert szeretném elolvasni! (Magyarul nyugodtan szedj mindent innen ami tetszik, idézetet, bármit!)
(𝑴𝒊𝒅𝒅𝒍𝒆 𝒔𝒄𝒉𝒐𝒐𝒍 𝑴𝒊𝒅𝒐𝒓𝒊𝒚𝒂 𝒙 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕)