TåbortƱz - Szabó P. Szilveszter
iarlath
- Membaca 30,418
- Suara 1,093
- Bagian 32
Van egy fĂ©rfi. Ez a fĂ©rfi az apĂĄm lehetne, Ă©s azt sem tudja igazĂĄn, hogy lĂ©tezem. Nem ismer. De valahol, egy mĂĄsik idĆsĂkon, valahol, ahol minden mĂĄs... Lehetett volna. Mert minden lehetett volna.... Nem?
LĂ©gy ĂŒdvözölve lehetetlen vĂĄgyaim Ă©s tĂ©vkĂ©pzeteim gyƱjtĆhelyĂ©n
"- Tudom, hogy tudod ki vagyok - mondta egyenesen a parĂĄzsba bĂĄmulva. - Felismerem, ha valaki szĂvgörcsöt kap a lĂĄtvĂĄnyomtĂłl. Te pedig nem is kicsit kaptĂĄl azt.
- Oh - Ennyi volt az, amire akkor futotta tĆlem. Minden eddigi erĆlködĂ©sem feleslegesnek bizonyult. Soha nem terveztem, hogy szĂnĂ©sz leszek, de most bebizonyosodott mennyire csapnivalĂł is lennĂ©k. - Ăn... - Teljesen elakadt a szavam. Mi lenne most a megfelelĆ reakciĂł? Soha nem voltam a kommunikĂĄciĂł mestere, most pedig minden szegĂ©nyes tudĂĄsom cserben hagyott. IsmĂ©t csak csöndben vĂĄrtam, mit fog mondani. A szerencsĂ©tlensĂ©g mintapĂ©ldĂĄnyĂĄnak Ă©reztem magam.
- Nyugalom. - A hangja lågy volt, mår-mår vigasztaló. Biztosan låtta mennyire kétségbeestem. Nyitott könyv voltam szåmåra, s ez egy kicsit megrémisztett. - Nem eszem embert... åltalåban. "