GbrllKeilinger
- Reads 12,334
- Votes 415
- Parts 15
- Dominik! Minden alkalommal megszakad a szĂvem amikor mĂĄssal kell lennem. Minden egyes mĂĄssal töltött percben csak rĂĄd gondolok, csak az ad erĆt, hogy ha ennek vĂ©ge megint talĂĄlkozunk. KĂ©ptelen vagyok mĂĄssal foglalkozni Ă©s undorodom tĆlĂŒk, hogy nem te vagy ott, hogy nem te Ă©rsz hozzĂĄm...
- Oké elég! - csattant fel és behunyta a szemeit.
- Tudom, hogy mit vĂĄllaltam Ă©s igen tudom mibe egyeztem bele, de nem kell ennek Ăgy lennie - fĂĄjdalmas mosoly ĂŒlt az arcĂĄra, Ă©s a köztĂŒnk levĆ tĂĄvolsĂĄg egyre csökkenni lĂĄtszott az irĂĄnyomba tett lĂ©pĂ©seivel.
- De nem tehetek mĂĄst - összeszorĂtottam a szemeim Ă©s imĂĄdkoztam, ahhoz a könnycsepphez ami le akart csordulni az arcomon.
NĂ©ma csend burkolĂłzott körĂ©nk. Percek teltek el, mĂg Dominik forrĂł tenyerĂ©t az arcomra simĂtotta, annak remĂ©nyĂ©ben, hogy maga felĂ© fordĂthasson. EsetlenĂŒl ĂŒltem a kanapĂ© kartĂĄmlĂĄjĂĄn, Ć pedig közvetlenĂŒl elĆttem ĂĄllt.
- Mennyit pénzt kell még odaadnod?
Felhorkantam. Nem amiatt, hogy faggat, hanem mert mĂĄr az, hogy felhozta mĂ©rhetetlen dĂŒhöt vĂĄltott ki belĆlem.
- Mint egy luxusingatlan åra itt Németorszågban.
- Mégis mennyi? - våltott durvåbb hangnemre.
Nem vĂĄlaszoltam, csak felĂĄlltam Ă©s a szemeibe fĂșrtam a tekintetem. Kezeim Ăłvatosan a felkarjĂĄra simĂtottam.
- Gond nĂ©lkĂŒl kifizetem - folytatta belem a szĂłt mielĆtt kimondtam volna.
Karjaim erĆtlenĂŒl hullottak vissza a testem mellĂ©.