VNUS42NA
- Reads 704
- Votes 44
- Parts 17
Minek szĂ©pĂtsĂŒk? Az Ă©letem ott baszĂłdott el, amikor anya nyolcĂ©ves koromban eltƱnt. Az apĂĄm tĂz Ă©ven ĂĄt kereste eredmĂ©nytelenĂŒl, közben elfelejtette azt az aprĂłcska tĂ©nyt, hogy van egy, most mĂĄr tizennyolc Ă©ves lĂĄnya is, akire azĂ©rt figyelhetett volna közben. Reggel korĂĄn ment el, este meg kĂ©sĆn jött haza. Ha itthon volt, akkor is csak a hivatalos ĂŒgyeit intĂ©zte. Ăgy hullott szĂ©pen, lassan darabokra a mi tökĂ©letesnek mondott csalĂĄdunk. Sokak szemĂ©ben annyira boldognak tƱntĂŒnk, aztĂĄn... Apa lassan beleĆrĂŒlt anya hiĂĄnyĂĄba, Ă©n meg teljesen elzĂŒllöttem. Bulik, cigi, pia, drog... Amit csak el lehet kĂ©pzelni egy rossz tĂĄrsasĂĄgban. Egy ilyen mĂĄmoros Ă©jszakĂĄn törtĂ©nt meg velem az, hogy egy erĆs szer hatĂĄsĂĄra majdnem beadtam a kulcsot. Akkor apa is megijedt rendesen, hogy elveszĂthet. AzĂłta mind a ketten jobban figyelĂŒnk egymĂĄsra, hĂĄtha Ăgy egyĂŒtt könnyebben megtalĂĄljuk anyĂĄt, ha Ă©l mĂ©g egyĂĄltalĂĄn.