A nevem Zoey. Zoey Parker. Soha sem voltam valami társasági lény, nincsennek és nem is voltak barátaim, csak egy legjobb barátnőm, akivel már kiskorunk óta egymás agyát fárasztjuk. 17 évem alatt, nem volt még soha sem barátom, de még randiszerűségem sem. Úgyhogy a szerelmi életem is szépen fogalmazva egy kalap szar. 9 éves voltam, amikor a szüleimmel kiköltöztünk Franciaországba új életet kezdeni. Mióta az eszemet tudom minden nyáron visszalátogattunk az igazi otthonomba, Seattlebe, ahol a családom többi tagja él. Ez az idei év is a megszokottnak indult. Becuccolok a nagyiékhoz, lemegyek néha szétnézni, de amúgy a szobámban kuksolok és olvasok. (Khm, itt is egy ok, hogy miért nem volt még fiúm....) Igen, vagyis így terveztem. Csak egy valamire nem számítottam. Hogy az egész életem ezen a nyáron fog teljesen felfordulni....

" - Az egyetlen hely ahol lenni szeretnék az a karjaid között van - mondtam már szinte sírva mire ő csak megölelt. Marcus Miller megölelt engem - Ne sírj nem bírom ha sírsz - mondta még mindig engem ölelve és bele puszilt a hajamba ,,