Patrick doesn't know if the Heavens gave him a second chance at life because of their excessive consideration for him, or because they hadn't had enough fun with him yet. Or else, why would he be used, in film and in real life, in his previous life and this one, by zhou keyu as the body double for the exact same person? He didn't know who was more pitiful, he himself, who can only ever be a body double, or Young Master Zhou, who has no choice but to find a body double. *This is not an original story. I just went and changed the characters' name since I want to read a KePat fic. Then I thought of sharing it. So basically this is rough. I didn't edit anything in the story, just the names... PLS! READ THE ORIGINAL AND SUPPORT THE TRANSLATOR. THIS IS FOR People who just wants some kepat content.

LazySheep melléktörténete, jobbára rövid sztorik, melynek első részéből az UWMA című sorozat készült. Természetesen nem az én könyvem, én csak magyarra fordítom. A történet párhuzamos szálon fut az első kötettel. Win és Team szemszögéből van.

A regényt két barátnő írta Daemi néven. 2022 áprilisában érkezett a novellából készített élőszereplős sorozat KinnPorsche The Series címmel. A regény nem saját tulajdonom, én is csak fordítom, így előfordulhatnak eltérések és pontatlanságok az eredetivel szemben. Semmilyen anyagi hasznom nem származik belőle, mindössze saját magam részére kezdtem bele. xxx [...] „Gyere velem." „Hová megyünk?" „Sok mindenről kell beszélnünk." Mondta egyenesen a szemembe nézve, miközben kezei a zsebében pihentek. „Nem akarok." Mondtam és elindultam vissza a bárba, a szívem továbbra is hevesen vert. Megragadta a karom. Megfordultam és ismét a szemeibe néztem. „Engedj el!" Kirántottam a karom szorításából és meglöktem. Hátrált pár lépést. Az emberei, akik távol álltak tőlünk most mind odasiettek. Láttam a testtartásukat, így megragadtam egy darab törött fát tegnapról, amit a bár mögött tároltunk. Megütöttem, aki kész volt megtámadni engem. Kinn nem bírta tovább tétlenül nézni, ahogy emberei sorra terülnek el a földön. Megakartam ütni őt is, de elkapta a csuklómat és szorosan tartotta a levegőben. Rúgásra emeltem a lábam, de kitért előle. Nem adtam fel és a szabad kezemmel ütöttem tovább. Ismét könnyedén ragadta meg csuklómat, átfordított és immár a hátam mögött keresztbe font karokkal a falnak lökött. Miért ügyesebb ma? „Engedj el!" Felé fordítottam a fejem. Kezével a hajamba markolt, közelebb hajolt, mintha megakarna csókolni. „Édes, azért vagyok itt, hogy tárgyaljak veled." Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy éreztem meleg leheletét bőrömön. „De én nem akarok." Mondtam, miközben próbáltam elkerülni az egyre közeledő arcot. „Azt hittem jobban megy majd. Nehezen adod magad, mi?" Mondta nevetve. Úgy tűnik teljesen alábecsül engem. [...]