A számomra legszebbnek ítélt verseket gyűjtöttem egy csokorba, hátha más is örömét leli bennük. Egytől egyig érzelmes, elmerengésre okot adó költemények ezek a kis csodák. Megjegyzés: A blogban feltüntetett verseket nem én írtam, így minden jog (illetve tisztelet) azok valós megálmodóit illeti.

Térdeden ülve, némán beszélgetsz vele. Félsz, hogy benyitnak. Nekem Isten a pszichológusom.

megállok, itt vannak a megállók. csendben gyűjtöm őket. nem tudom, mennyi lesz. egyelőre csak annyit tudok, hogy szeretnék végigmenni rajtuk, és a lehető legkevesebbet kihagyni közülük.

Nem tudom mi ez itt. De kell ez az én kis biszex lelkemnek, bocsika. Itt öszinte lehetek ha már mashol nem. ■■■ Irományok meg anymenések

❝Miért tenne ilyet? Ezt kérdezte magától Miles, amikor az év utolsó napján, hótól latyakos cipőben megismerte a lányt, aki épp fagyit evett a mínusz tizenegy fokos hidegben. Mire másnapra megtudta a választ kérdésére - már beleszeretett. De ők csak két idegen voltak, akik együtt töltöttek egy estét - mint két barát. Akik közül az egyik gyászolt és még fogalma sem volt róla, hogy hamarosan még egy oka lesz a gyászra. A másikuk pedig nyolc évet élt rossz emberek között és túl kellett lépnie rajta, de akkor még képtelen volt rá. Öt hónappal később virágok rügyeztek, a madarak örömdalt énekeltek és Pamacs, az egyikük macskája sokat evett. Hogy még is történt ekkor? Eljött a tavasz és a két idegen újra találkozott. De ez alkalommal már nem tudtak úgy élni, hogy ne lássák egymást szinte minden nap. Kivéve, amikor... ❞ © Futó Eri, 2020

már olyan rég nem kerestél és én sem te azért, mert sosem akartál megtalálni én meg azért, mert már az elején megtaláltalak.

Ajánlók a Best of Wattpad - Hun versenyén legjobb háromba bejutott kedvenc történeteinkről.