༺ ꧁༺ ✞♡ ༻꧂ ❝-Hiszen vérzik! - rettentem vissza, mikor megláttam, amint a lefelé tartott fehér rózsán végigcsorog a vörös, hemoglobinnal telített folyadék. -Igazán? - kérdezte felemelve kézfejét, amely továbbra is görcsösen a tüskés rózsát markolászta. - Igazán - nevetett. Erre volt szükségem. A nevetésére, a jelenlétére. És Isten tudtam, mert ha nem lett volna tisztában vele, nem küldött volna vissza erre a helyre.❞ ꧁༺♚⌕༻꧂ ❝Minden tekintetben legyőzöttnek éreztem magam. Semmim sem maradt, amivel visszavághattam volna. Nem volt fegyverem, sem pajzsom, nem volt menedékhelyem, erős váram, ahová menekülhettem volna. René de Fontaine méregetett pár pillanatig, ezt követően közelebb hajolt, mire ösztönösen is behunytam szememet, elfordítottam fejemet, arcom elé emeltem kezemet. Közelebb hajolt, majd ellökte magát a faltól, ezzel kiszabadítva engem is kalitkámból, börtönömből. Kinyitottam szememet, karjaimat természetes állapotukba helyeztem vissza. -A mihamarabbi viszont látásra, Rose Moticelli - tűnt el a fal mögött. ❞ ༻

A fiatal, naiv, összetört szívű Zoja Landers hat éve elhagyta az otthonát, San Diegot,és akkor ott megfogadta, hogy többet nem tér vissza. Közben lediplomázott, újra rátalált a szerelem, állást kapott, lezárta a múltját. Ám a sors mégiscsak közbeszólt, mivel visszautasíthatatlan ajánlatot kapott egy felkapott magán klinikától, ahol pszichiáterként dolgozhatna, ráadásul a rég nem látott gyerekkori legjobb barátnőjével, Savannáhval. Elfogadva az ajánlatot, Seattle-ből visszaköltözik a párjával San Diegoba, ahol elég hamar arcul csapja a valóság, és kiderül, hogy amiben eddig élt, az hazugság volt. A szívtelen, két lábon járó szexisten, Ethan Hale, akiért nők ezrei rajonganak, de az ő szíve, több éve szüntelenül csak is egy valakiért dobog, viszont a lány messze jár tőle, ráadásul mással. Amikor tudomást szerez a visszatéréséről, eldönti, akármilyen orbitális hibát vétett a múltban, nem fogja elengedni Zoját, küzdeni fog érte, és újra az övé lesz. Amit a befolyásos, tekintélyes Ethan a fejébe vesz, azt mindig véghez is viszi, nincs előtte akadály. Mi lesz, amikor két összetört szív újra találkozik? Mit fog kezdeni Zoja az igazsággal, és azzal, hogy hat éven keresztül hazugságban élt? 2022.08.10. #1-szex 2022.08.14. #1-elmúlás 2023.02.22. #1-èrzelmek 2023.03.23. #1-bonyodalom 2023.03.27. #1-múlt 2023.03.30. #1-hazugság 2023.06.20. #1-maffia 2023.11.22. #1-erotika 2023.12.24. #1-boldogság 2024.02.15. #1-igazszerelem

"- Az anyám - böktem ki váratlanul. - Ő miatta. - Balhés szülők? - tippelt. - Meghalt. És amúgy még mindig kurvára nincs közöd hozzá - zártam le a beszélgetést, és választ sem várva megfordultam, hogy hazamenjek." *** "Átöleltem őt, szorosan hozzábújtam, és fejemet a mellkasára hajtva tűrtem, hogy a forró könnycseppek végigszaladjanak az arcomon. - Köszönöm szépen - szólaltam meg percek múlva még mindig mozdulatlanul. - Micsodát? - Mindent. Hogy létezel." *** A történet főszereplője az Új lehetőségek című könyvemből lett kiragadva, ami ennél egy évvel később játszódik. Megtalálod azt is a profilomon, de nélküle is érthető lesz a könyv, hiszen csak lazán kapcsolódik egymáshoz a kettő. ♡

/befejezett/ Egy lány, aki rossz társaságba keveredett. Egy rosszfiú. Egy betegség. Két elcseszett élet. Egy szerelem.

• 🥣 -Sajnálom... - A hangja szomorú. - előbb el kellett volna mondanom. Nyelek egyet, és fölé hajolok, az alkarommal és a térdeimmel az ágyra támaszkodva. A sötétben halványan látom az arcának a körvonalát, az orrát, a száját és a szemeit. Fogalmam sincs meddig bámulom, vagy hogy mit fogok ezután csinálni... Vagy egyeltán miért bámulom... Végül a fáradtság felülkerekedik a kérdéseken, és elalszom, a lehető legszerencsétlenebbül. Teljes súlyommal ránehezedek, valamit motyogok, miközben a vállára csuklik a fejem, érzem az illatát ami talán kókuszos tusfürdő? Vagy ez az ő saját illata? Az utolsó gondolatom valmi oylasmi, hogy imádom az illatát, aztán elalszom.

Sziasztok, Jessica vagyok, 17 éves és rákos. Tudom elég durván hangzik, de igaz. Az élet nem kegyelmes mindenkivel, vannak akikkel keményebben bánik. ... ... láttam ahogyan egy talán velem egy korú fiút tolnak be, rettenetesen nézett ki... Lehetnek benne helyesírási hibák és nem teljesen valóságos minden, azért sorry. 2020.02.11. - #7 (romantikus)😍 2020.07.30. - #3 (rák)😍 2020.07.18. - #9 (kórház)😍 2020.07.05. - #1 (összetartás)😍 2020.08.02. - #3 (kitartás)😍 2020.09.22. - #1 (kitartás)😍 2020.09.22. - #1 (rák)😍 2020.09.22. - #6 (kórház)😍 2020.11.28. - #1 (betegség)😍 2020.11.28. - #1 (kórház)😍 2020.11.28. - #4 (szeretet)😍

Lucy McAdams csak egy átlagos 17 éves lány. Minden napja ugyanabból a rutinból áll: iskola, tanulás, alvás. Azt hiszi élete nem is lehetne ennél egyhangúbb, ám a semmiből egyszercsak előtűnik Ő, és az egész élete fenekestül felfordul. Amiről azt hitte, hogy csak a mesés könyvekben lehetséges, hirtelen mind valóságnak tűnik, ám idővel rá kell jönnie, semmi sem olyan, mint amilyennek elsőre tűnik. ------------------------ -Hé, nyugi - próbált csitítani. A lehelete az arcomat csiklandozta. A kabátjának menta és dohány illata volt, ami furcsa módon egy kicsit megnyugtatott. - Csak a nevedet akartam tudni. Az elég lesz cserébe. -Lucy... McAdams - mondtam kelletlenül kissé bódultan. A szemeiben megcsillant valami. A könyveimet a kezembe nyomta, de még nem engedett el. A kezét az arcomhoz emelte, az ujjaival végigsimított az ajkaimon. El kellett volna löknöm, de ehelyett én lehunytam a szemeimet és élveztem az érintését. Azt hittem meg fog csókolni. De hiába vártam. Hirtelen elengedett és én kábán bámultam rá, ahogy a motorja felé indult. Ám még utoljára hátrafordult és lassan végigmért. Minden egyes porcikám beleremegett. "Lucy McAdams... - mondta és a mosolya még szélesebb lett. - Megjegyeztelek." És ezzel a mondattal otthagyott a járdán, miközben a könyveimet a mellkasomhoz szorítottam és a szívem hevesebben vert mint valaha.

2023.10.24-ig BMAC CÍMEN FUTOTT! 【Nem, nem lesz szomorú a történet vége😌】 𝟭𝟴+! 𝐒𝐤𝐲𝐥𝐞𝐫 𝐏𝐡𝐨𝐞𝐧𝐢𝐱 nem mer szeretni. 𝐀𝐫𝐜𝐡𝐞𝐫 𝐂𝐨𝐥𝐥𝐢𝐧𝐬 mindent megadna, hogy szeressék. Skyler bátyja öt szabályt fektetett le a lánynak, ha vele együtt akar élni. 1. A szobája tabu 2. Ne merje használni a fogkeféjét 3. A házibuli is tilos 4. Nem hallgathat karácsonyi zenét júliusban 5. SOHA NE ÁLLJON SZÓBA ARCHER COLLINS-SZAL. Skylernek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a bátyja hülye szabályaival foglalkozzon. Szívtranszplantációval él, akit Frodónak keresztelt el, és orvosa szerint már az is csoda, hogy megélte a huszonnégy éves kort. Éli az unalmas Loveland embereinek életét, a halálán gondolkozva, miközben egy lerobbant kocsmában dolgozik. Azonban Archer, a Phoenixék ellensége, a város kitagadott bokszolója, tesz róla, hogy az unalom pillanatok alatt megszűnjön: lerészegedve Skyler autójában köt ki. Skyler nem veszi észre a kocsiban tanyázó betolakodót. Hazaviszi. Sejtelme sincs, hogy Archer onnantól számítva minden mozdulatát figyelni fogja, azzal a szándékkal, hogy életét megkeserítse. Azzal senki sem számol, hogy a rengeteg együtt töltött (szörnyű) napok megolvasszák a másik fagyos szívét. Archer lassan eszmél, és rájön, alkoholizmusából van kiút megfelelő ösztönzéssel. Skyler talán rájön, nem élhet egyedül, a barlangjába zárva, védve a szívet, ami életben tartja őt. 【Romantikus, erotikus, humoros, feszült csavarokkal 】 ◤──•~❉᯽❉~•──◥ „Fura vagy, Skyler. Életed legboldogabb percében is meghalhatsz, erre te egyetemre akarsz menni, matekozni! Most vagy túl részeg vagyok, hogy megértselek, vagy túl józan, hogy együtt tudjak érezni." ◤──•~❉᯽❉~•──◥

Ui.: I hate you! -Nem akkarom hogy elhagy!-mondtam üvöltözve -Így lesz a legjobb!-kiabálta vissza -Kinek? -Neked! -Hallod amiket mondasz ?- ordítottam rá teljes erőből Kezdés: 2020.01.19 Ez az első könyvem, nagyon régóta akartam már, de nem vettem rá magam... előre is bocsánat a helyes írási hibákért ! Jó szórakozást!

- Lennél szíves becsukni az ajtót? Bejön a huzat - pillantott hátra. Hirtelen meglepődtem, hiszen senkit sem ismertem, akit Huzatnak hívnak.. Aztán leesett. Vettem egy utolsó mély lélegzetet, beléptem és becsuktam az ajtót. - Mármint úgy értettem, kívülről csukd be. Áucs. Tehát tényleg nem loptam be magamat a szívébe. - Ne haragudj, amiért zavarlak. Az előbbiért szeretnék bocsánatot kérni. - Nem gond - tudta le ennyivel és figyelmét ismét a kezében lévő hangszernek szentelte. A szobára néma csend telepedett, a kevés zaj csupán a gitár hangolásából származott. Meg azért a lentről üvöltő zene is nyilván hallható volt, de az most nem számít. Hajrá Ana, egy ilyen kínos szituáció neked hazai pálya. Bátorságot merítve a fiú mellé sétáltam és próbáltam oldani a feszültséget. - Tudsz gitározni? - az őrangyalom most nyilván a fejét veri a falba, de esküszöm jobb nem jutott az eszembe. - Nem, ezzel a sajtot reszelem - válaszolta unottan.