Mindketten ismerik a veszteséget. Mindketten saját magukat hibáztatják. De egyikük sem hibás úgy, ahogyan azt ők gondolják. Samantha évek óta egy hosszú és felemésztő gyászba van beleragadva, amin nem segít az sem, hogy Joe és az édesanyja folyamatosan emlékeztetik az esetre. A kezdetektől fogva elhitte ezeket a személyét és testét érintő rossz szavakat, most jutott el odáig, hogy a testével kapcsolatban változást akar elérni. Azt viszont már el sem tudja képzelni, hogy lelkileg valaha javulna benne a helyzet. Ichigo szinte fellélegzett, mikor a szülei közölték vele, hogy a család elköltözik Tokióból az apja munkájából kifolyólag. Bárhol jobb csak ne kelljen ott lennie, ahol csak szánakozó vagy ítélkező tekintetekkel kell szembe néznie. Tisztában van azzal, hogy jól kell társaságot választania ahhoz, hogy ne kelljen számkivetettnek lennie. Soha többet nem akart az lenni. Ezzel az elvvel áll az új osztálya elé és csapódik Joe-ékhoz, akikkel megadatik a hovatartozás illúziója, de mindez csak önámítás, hisz semmivel sem ért egyet, amit a barátai tesznek. Mégis a fiúk bábja lesz. Ő pedig Samanthát teszi a saját jétékává nem is gondolván arra, hogy bármiféle kötelék alakulna ki kettejük között.

" ... Ebben a pillanatban lennék kismadár egy faágon, ki fészkét gondosan rendezgeti, világgal sem törődve gondtalanul csicseregve érzéseit énekli. Könnyedén repülnék, mivel nem húzná le szárnyam egyetlen fájó magányos gondolat sem. Egy kis madár gallyakból s falevelekből készült fészkében, amit boldogan megosztanék Áronnal." - Lizett -

Átfordított, szinte puffantam a matracon, kiszállt a lelkem egy pillanatra. Megszabadult a farmertől, mielőtt mögém került volna. Magához vont, nyakamra szorította a tenyerét és csókja közben tépte a számat. Heves vadság uralta őt, biztosra veszem benne van még a sértettség a naptár férfiak miatt. Lehet is mellettük nyurga srácnak tűnik, pedig csupa muszkli. Lenyomott az ágyra, tarkómnál fogva tartott lent, közben csípőmet markolva igazított számára kényelmes pozícióba. Keményen döfött, lélegzetem is elakadt tőle, mire az utolsó centiméterig befogadtam. Nyerserejétől remegett az ajkam. Következő pillanatban ziláltam a feltüzelt kéjtől. Olyan hangosan kalapált a szívem, hogy szabad füllel hallottam. Imádom ezt a heves vadságot. Fizikai erejét, amivel össze tudna zúzni, de a vágyaim elnyomnak minden sajgó érzést, ha magamban érezhetem mennyire kemény. Fájdalmasan s még annál is hevesebben mozgott. Hangosan nyögdécseltem, gyűrve a leplet az ujjaim között. Győzött, megbünteti a pimasz-ságomat, de ez annyira izgató volt. Úgy markolta a csípőmet, hogy lila foltot hagyott a bőrömön az ujja nyoma. Ezzel az erővel szeretkezett velem. Megtörtem tőle, miközben elöntött a forróság. Elengedte a tarkómat és élvezte ahogy tenyerét siklatva a gerincem vonalán remegett minden porcikám alatta. Megfeszült, izgalmában a fenekembe markolt és mélyet sóhajtva engedte ki kezei közül a túl hevült testemet.