1992-őt írtunk, mikor két, egymás számára teljesen idegen ember, két különböző országban úgy döntött, hogy elindul világot látni. Jobban mondva, csak egyikük akarta látni a világot annak teljes pompájában, másikuk viszont szánt szándékkal került azon a nyáron Franciaország fővárosába, Párizsba. Talán egyetlen egy dologban sem hasonlítottak, mégis akkor ott a La Fourmiban egyszerre néztek fel, s ez lehetett az első - és egyetlen - alkalom, mikor két vadidegen ugyanarra gondolt. Vajon egy pillantásból, egy táncból, egy üvegnyi, elfogyasztott Napóleon konyakból kiderül, hogy egymásnak szánta a sors ezt a két embert, vagy az ott töltött három hónap jutott nekik az Élet helyett? !!FIGYELEM!! A történet, előre jelölt fejezeteiben felnőtt tartalmú leírást olvashattok. Szóval kérek mindenkit, hogy saját felelősségre olvasson.

Sophie a családját maga mögött hagyva kap munkát a salzburgi hercegérsek, Hieronymus Collloredo bécsi rezidenciáján. A szintén ott megszálló Wolfgang Amadeus Mozart szobáit kell takarítania. Legalábbis ez áll a munkaköri leírásában. Azzal azonban nem számol, hogy Mozart sokkal közelebb kerül hozzá, mint ahogyan azt várta, s ezt a hercegérsek sem nézi jó szemmel. Mikor Colloredo elbocsátja Mozartot végleg megfordul vele a világ. Mihez kezdjen és kihez forduljon, mikor már az egyetlen barátnőjében sem mer megbízni? "- Hagyd már abba! - Mozart az égnek emelte a szemeit, s teátrálisan tántorodott meg, mielőtt Sophie elé sietett. - Unatkozom itt - húzta fel az orrát. - Nagyon unatkozom, és semmi kedvem azt nézni, ahogyan hajbókolsz nekem. Hívj Mozartnak, és viselkedj velem normálisan. Korábban valamiért nem voltál velem ilyen udvarias."

"Szép (nem!) színház az élet..." Mint a tűz és a víz. Vörös és fekete. Az egyik zárkózott, és nem enged senkit a közelébe - a másik nyitott könyvként él, és szeretne belátni a falak mögé. Az egyik időnként azt érzi, nem kap levegőt, fuldoklik a nyomás alatt, mindattól, amit a családja elvár tőle - a másik viszont félvállról vesz mindent, és tesz arra, mások mit gondolnak. Az egyik menekülne a másik elől, aki valamiért nem akarja elengedni. Vajon mi lenne, ha ezt a két embert berakjuk egy szűk kollégiumi szobába, ahol már csak kényszerből is, de el kell viselniük egymás társaságát? Nyugalom biztosan nem. Júlia és Rómeó fanfiction, modern környezetben, főszerepben Tybalt és Mercutio (akiket azóta shippelek, mióta Bereczki megsimogatta Szabó P. arcát...) Borítókép forrás: unsplash.com A karakterek, természetesen, nem az enyémek, minden jog Shakespeare-t illeti (Isten nyugosztalja, bár ő is másoktól lopkodta időnként az ötleteit). Hogy ő maga mit szólna mindehhez, nos... Az már legyen az ő baja!

Brau Alina még húsz éves sincs, mikor 1944. tavaszán zsidó származása miatt a pokolban találja magát. Szüleit és bátyját elveszíti, s már maga sem tudja, hogyan menekülhetne. Nincs semmije és senkije. Ekkor találkozik Dumitrescu Jonel őrmesterrel, a kedvetlen, merev katonával. Jonel nem tisztel senkit és semmit magán kívül, s közben a múltban érte csalódások keserítik. Mégis érdekelni kezdi őt a nála jóval fiatalabb zsidó lány. Maga sem tudja, hogy miért, s csak időt szeretne. De a deportálás nem hagy időt. A helyzet problematikája, hogy Jonel sosem tisztelte a szabályokat. !! A történet erőszakot és esetlegesen részletes leírást tartalmaz, ezért mindenkit megkérek, hogy ennek tudatában olvassa !!

Egy koncert és egy ismeretlen fiú gátlások nélkül. Egynek indul és talán... "- Egyedül jöttél? - Úgy kérdeztem, mintha nem láttam volna pontosan korábban, ahogy a barátaihoz siet, és a vállukra támaszkodik. - Csak azt tudom, hogy nem egyedül megyek. Pofátlan. - És kivel mész? - Azt még nem döntöttem el. ..."

Úgy gondolom, a cím elmondja a lényeget. „Mint tudjuk, az egy tévedés, hogy Elisabeth lett a címe a musicalnek. Ez jött be, frappánsan szólt. De hát ha megnézzük, nagyon jól láthatjuk, hogy kiről szól a darab... Ha Halál a címe, nem jöttek volna el rá annyian." Szabó P Szilveszter

Fanfiction

Ide mi is kell?xd

Tybalt and Mercutio. Tybalt Capulet and Mercutio Montague. What were the 2 supposed to do when they fell in love, their families hated eachother and most importantly they most certainly were not gay. But they were in love. They were in love with eachother. So what else were they supposed to do but push the other away and fight eachother at any given point. But then Romeo and Juliet happened. They were drawn back together. Their families had a tolerance for the other. They were in love. Tybalt Capulet and Mercutio Montague. Tybalt and Mercutio.

Rómeó és Júlia... Mindannyian ismerjük őket. De mi történik, ha Júlia nem szeret bele Rómeóba? Ha már a találkozásuk pillanatában is más felé húz a szíve? Rómeó felbukkanása épp elég indok Tybaltnak, hogy lépjen. Tybalt Capuletnek egy ember maradt a családjában, akit szerethet. Nem akarja Júliát más férfiak közelében látni, nem akarja, hogy másé legyen. A gyerekkora árnyai kísértik, miközben az egyetlen fontos dologért harcol önmagával és világgal. !FIGYELEM! A TÖRTÉNET NÉHÁNY FEJEZETE FELNŐTT TARTALOMMAL BÍR, AMIT JELÖLNI IS FOGOK. EZEKET A RÉSZEKET MINDENKI SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASSA!