//Harry Potter fanfiction// „Azokra igyunk, akik kívánnak valamit, ha a csillagokra néznek. A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek." Sarah J. Maas: Köd és harag udvara Amióta csak az eszét tudja, Phoenix árvaházban élt. Szüleit ha ismerte is, nagyon fiatal lehetett, mostanra azonban csupán elképzelései vannak róluk. A lány ennek ellenére szerető, rendes közösségben tölti éli életét. Rendszeresen kiszökik csillagokat nézni, rengeteget rajzol, méghozzá gyönyörűen, többi idejében pedig azon mereng, hogy vajon eljönnek-e érte egyszer a szülei. Már ha még élnek. A tizenegyedik születésnapján azonban minden megváltozik. (J.K. Rowling nézetei és kifejezései NEM állnak összhangban a saját értékrendemmel. Protect the dolls:)

Bocsánat, de nagyon amatőr és képzetlen, amely szórakozás gyanánt olvasható legfeljebb... Viszont szünetel, mert egyszerűen az az ihlet elszállt, de ez nem jelenti azt, hogy nem folytatom majd valamikor... Egy lány, aki semmit se tud, se az apjáról, se az anyjáról. Aki Beauxbatonsos, de mégse. Remus Lupin nevelt lánya. Kissé forró fejű, de ugyanakkor nagyon vicces és egy boldog lány. Ám mi történik, ha a lány nem fogadja meg nevelőapja tanácsát, és mégis kihúzza a gyufát Madame Maximenél? Na akkor mi van? És miért titkolóznak előtte? Mert azért ő se vak! "-Komolyan Lils! Túlságosan hasonlítasz ezekkel a megnyilvánulásokkal apádra! És nem, nincs az a csokibéka, amivel engem Remus Lupint le lehetne fizetni! - Kapta be az utolsó falat csokibékát mosolyogva. " "Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! - Koppintott pálcájával diadalmasan a lapra."

Hmm. Egy Black! Figyelem, Harry Potter Fanfaction! Emily Blacknek nagy álma vállt valóra, mikor átlépte a Roxfort kapuit. Egy Blacknek, sose könnyű. Főleg nem Emilynek. Egy olyan lány, akinek az összes családtagja mardekáros és ő lehet, hogy mégis eltér a családi hagyománytól? Ugyan már. J.K Rowling a csodavilág alkotója, nem én! Én csak tevékenykedek benne. Továbbá ez az életem első regénye, és az őszintét megvallva, elég pocséknak mutatkozik, de sorry! Figyelem, első regényem, mármint szeretném, hogy az legyen. Igen, szeretném, hogy egy regény legyen belőle. Remélem tetszeni fog! Ha meg nem...Akkor meg nem.

Az eddig senki által nem ismert Leyla Evans, Lily Evansre kísértetiesen hasonlító ikertestvére hirtelen felbukkanása sokmindenki életét felforgatja. Mit csinál vajon James Potter a Tekergők egyik büszke tagja, Ágas ha még Ő maga sem képes megkülönböztetni az ikerlányokat? Vagy mi lesz Leylával ha beleszeret az egyik Tegergőbe? És ha ezt a szerelmet viszonozzák? Hogy birkózik meg az akadályokkal Leyla aki eddig a magyar varázslóképzőbe, a Waldoxba járt és egyáltalán nincs hozzá szokva a britek furcsa szokásaihoz? Olvass bele és minden kiderül! Miközben ezt a könyvet olvasod légy szemfüles mert lehet, hogy olyan utalásokat találsz amik leleplezik a jövő egy-egy kicsi darabját. Reméljük élvezni fogod ezt a történetet 2021.01.07:# 15 jamespotter 2021.03.12:# 79 roxfort 2021.03.12:# 19 remuslupin 2021.03.20:# 5 siriusblack 2021.03.26:# 63 harrypotter 2021.03.26:# 1 magyarország 2021.04.02:# 1 lilypotter 2021.05. 17:# 2 tekergők 2021.08.31:# 1 lily A borítót @croissan_ készítette.

1981-től játszódó Harry Potter tematikájú kis szöszök a saját karaktereimmel a főszerepben. Elizabeth Arrow egyedül marad a lányával Emilyvel, mikor férjét Sirius Blacket Azkabanba zárják James és Lily Potter elárulásával és Peter Pettigrew halála miatt. Liz segítségére siet jó barátja Remus Lupin, akinek segítségével sikeresen átvészeli a kezdeti nehézségeket. Ám közben Liz élete is bonyolódni látszik miközben eleven kislánya megmutatja kinek is a vérét örökölte nem kevés gondot okozva az anyjának... és ez akkor sem változik, mikor felvételt nyer a Roxfortba. Kedves ide tévedő olvasó! Azt várod, hogy valami féle Harry Potter központú írást találsz. Nem tévedsz, de előre szólni akarok jóval másabb, mint a főregény sorozat hangvétele és esemény dús idővonala. Az én történetem különbözik a legtöbb HP fanficektől, mert különböző élethelyzetekben és pillanatokban mutatom meg a karaktereket. Van és lesz is, ami nem kapcsolódik annyira a háttérben zajló folyamatokhoz, a főcselekményhez. Ez az én stílusom. Nem úgy állítom össze a történetet, ahogyan elképzeltem az elején vagy le van írva papírokra, ha nem sok kicsi ötletből, szösszenetekből áll össze egy nagyobb szöveg és így nyilván van egyfajta íve az egésznek, ami nem annyira észlelhető, mint egy pontról pontra kitalált történetnek. Remélem azért nem rémítettelek el az olvasástól és követni fogod Elizabeth és Emily életét. :) Ez a történet a HP világában játszódik és ezen felbuzdulva ihletett meg íródott meg ez a Fanfiction. Így tehát ezen tényezők miatt J.K. Rowling tulajdonát képezik a szereplők, helyszínek stb:) Köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik már a legelején még mielőtt ide hoztam volna segítettek nekem: Hirfael Laerthel Yuki

Elizabeth nem igazán volt tisztában azzal mibe is keveredett, mikor a bátyja kezét szorongatva átlépett azon a bizonyos augusztusi napon először a Roxfortba induló vonat rejtett peronjának átjáróján. És még akkor sem kapizsgálta, mikor széles mosollyal kezet rázott James Potterrel, bemutatkozott Sirius Blacknek és hagyta, hogy a rémülten iszkoló Peter Pettigrew véletlenül belelökje a sárba. Szóval Lizzie valahol teljes tudatlanságban hagyta, hogy az élete arra sodorja, amerre... És... Hát... Meglett az eredménye? Mi történik, ha Dumbledore jósága elenged egy évet? Ha egy tízéves kezdi a Roxfortot? Ha egy griffendéles mégse teljesen tűnik griffendélesnek? Ha a bátyád vérfarkas? A barátaid pedig félig őrültek? Egy komolytalan történet, komolytalan szereplőkkel. A híres klisékről, mint igaz barátság és szeretet... Egy háborúról a múltból... Az előzményekről... A híres, villámos, szemüveges, Potter-srác előtti időkből... Avagy egy történet arról... Hogyan bolondul egymásba egy lökött varázsló és egy elbűvölt boszorkány. (Öhm... Hogyis mondjam... Nos... Két éve azt sem tudtam, hogyan kell normálisan írni-nem mintha most tudnámkhm-szóóóóval... Tuti biztos, hogy az elejét át kéne írni... Csakhát... Nem vettem még rá magamat, de majd egyszer. Addig nézzük el a szerencsétlenkedésemet, nagyon szépen köszönöm:) (Még valami. Tényleg megígértem, hogy nem írok sokat, úgyhogy aki jót akar magának már rég nem jár itt és vagy visszalépett, vagy már olvassa... Vagy nem olvassa... Hanem rögtön ki is lépett a wattiból és ki is szaladt a világból ezt az egészet látva... De... Mit is akartam mondani?........ Ja. Igen. Szóval visszatérve a nem is létező tárgyra... Olyan hálás vagyok mindenkinek, aki valaha itt jár... Komolyan. Szuperek vagytok és megtisztelve érzem magamat, hogy az én firkálmányomba pillantotok...)