Line Carello eddig normális élete fordul 180 fokot, mikor a lány arra a következtetésre jut, a jelenlegi élete csak egy álom. Minden áron próbál visszajutni a "valóságba", ám egyenlőre fogalma sincs, mit tegyen. Sokat bántják otthon és az iskolában is, így már semmi kedve nem volt az élethez, így meg pláne. Nem törődik sokat semmivel, mindössze kétségbeesetten próbál visszajutni. Az idő teltével egyre több jelenetet lát és ezzel egyidőben egyre inkább összetörik. Viszont, mint annak lennie kell, ilyenkor érkezik a szőke herceg fehér lovon. Vagy inkább egy barna hajú, helyes fiatal férfi az új irodalomtanárként. " -Mindegy, mit teszek, hisz úgyis csak álmodom... Akár meg is halhatok. Legalább felébredek ebből a borzalomból. " (A borító saját és a történet is.)

Írta: Emiko Sabakuno: @Emiko_Sabakuno Igencsak meglepődtem, mikor először olvastam, ugyanis nekem sem árulta el előre, hogy miről szól a történet, csak a kezembe nyomta, hogy olvassam el. Érdelkődve várta a reagciómat... Nekem nagyon tetszett. Megkért, hogy tegyem fel, mert ő most sajnos technikai okok miatt nem tudja. Én erre természetesen igent mondtam. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Emiko engem választott. Köszönöm szépen neki ezt a különleges, nem mindennapi, gyönyörű meglepetés ajándékot! Valamint további sok sikert és kitartást kívánok neki az írás világában! Szeretettel várjuk az építő kritikákat! Megtörtént esemény ihlette kitalált történet.

༺ ꧁༺ ✞♡ ༻꧂ ❝-Hiszen vérzik! - rettentem vissza, mikor megláttam, amint a lefelé tartott fehér rózsán végigcsorog a vörös, hemoglobinnal telített folyadék. -Igazán? - kérdezte felemelve kézfejét, amely továbbra is görcsösen a tüskés rózsát markolászta. - Igazán - nevetett. Erre volt szükségem. A nevetésére, a jelenlétére. És Isten tudtam, mert ha nem lett volna tisztában vele, nem küldött volna vissza erre a helyre.❞ ꧁༺♚⌕༻꧂ ❝Minden tekintetben legyőzöttnek éreztem magam. Semmim sem maradt, amivel visszavághattam volna. Nem volt fegyverem, sem pajzsom, nem volt menedékhelyem, erős váram, ahová menekülhettem volna. René de Fontaine méregetett pár pillanatig, ezt követően közelebb hajolt, mire ösztönösen is behunytam szememet, elfordítottam fejemet, arcom elé emeltem kezemet. Közelebb hajolt, majd ellökte magát a faltól, ezzel kiszabadítva engem is kalitkámból, börtönömből. Kinyitottam szememet, karjaimat természetes állapotukba helyeztem vissza. -A mihamarabbi viszont látásra, Rose Moticelli - tűnt el a fal mögött. ❞ ༻

A tábor, ahol minden megváltozik. Küzdelem, barátság, szerelem. Egy baleset, ami miatt az egyik csapat tagnak haza kell mennie. Egy régi barát tűnik fel, vajon hogy fogják megoldani a problémákat? Egy verseny, ami meghatározhatja a sorsukat. Vajon végül sikerül mindent összehozni, amit szeretnének? Minden kiderül a könyvből ha elolvassátok. Reménykedjünk, hogy Aida és a többiek sorsa jól fog alakulni az idők folyamán. Ha kíváncsi vagy a táboros kalandjukra, akkor mindenféleképpen olvasd el! Kezdés: 2018.06.01. ©BVillo-2018 Minden jog fenntartva!