Jeongguk feljegyzései Taehyungról. 171212: #69 in FanFiction 171214: #51 in FanFiction 171216: #45 in FanFiction 171217: #36 in FanFiction

"Engem nézett, én pedig őt, majd végeszakadt a szemezésnek, ugyanis Jungkook húga megcsókolt." Taehyung kétségbeesetten keres magának partnert az utolsó iskolai bálra. Talál magának egy aranyos és kedves lányt, csak azzal nem számolt, hogy ezerszer szívesebben táncolna a párja bátyával.

❝Hogy megy a sorsod a katonaságon, drága barátom? Remélem eszel rendesen és a legügyesebb vagy mindenki közül, bár szinte biztos vagy benne, hogy te teljesítesz a legkiválóbban. Aggódom érted. Írj, amint tudsz. Ölel, Jeon Jeong Guk.❝

❝Pontosan ki is vagy te?❝ ❝Én te vagyok, csak jobb nálad- sokkal jobb❝ melyben jimin egyre vénzább s' véznább lesz, de még mindig nem elég ahhoz, hogy ne legyen ellátva a "dagadt" jelzővel. (C) - @pettae eredeti könyv - pettae fordítás - MegumiKiyoko

/JungKook ff./ " - Nem értem miért kell a karácsonyt mindig ilyen nagydobra verni... - sóhajtott fel mellettem a fiú, ami miatt meglátszódott lehelete a levegőben, majd szép lassan eloszlott, ahogy haladt a hajó a vízen. Én kijelentésére csak szótlanul bámultam a tükörsima víz felszínét és a korlátról a zsebem mélyére süllyesztettem a kezemet, hogy ne fagyjon teljesen szét. - Csak nem te is azok közé az emberek közé tartozol, akik szívügyüknek tartják a karácsonyt és minden áron elakarják másokkal is hitetni, hogy az milyen jó ? - Nem, dehogy - nevettem fel keserűen. - A karácsony csak időpazarlás mindenki számára. Számomra is... " Egy hajóút... Huszonnégy nap... Egy fantomíró... Egy pultos fiú... Karácsony és fagyöngy...

Először néztem őt a rajongói közt, a nézőtérről. Eddig mindig a hangfalak mögött voltam. Most, ilyen messzeségből sokkal elérhetetlenebbnek tűnt.

Várlak, azzal a parányi reménnyel, hogy egy nap, majd láthatlak.

/HoSeok ff./ " - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De legfőképp tudod, hogy mit utálok ? Téged. Jung HoSeok. " Kim HyeRin és Jung HoSeok barátsága soha nem volt átlagos. Maga a találkozásuk is már teljesen abszurd volt és az ember mégcsak soha nem is gondolt volna arra, hogy ilyen bárkivel is történhet. Aztán végül ennek a barátságnak hamar vége lett; ez viszont nem azt jelentette, hogy soha többé nem találkoznak újra. Pár évvel később összehozta őket a munka és az elmérgesedett kapcsolatuk kezdett egy teljesen más irányt felvenni...

:)