Olvass bele😉🤪

Ella Rose Meyer a 16 éves lány, családjával Los Angelesben él. Egyik nap a hírhedt bűnöző Alexander Ford megszökik a város levédettebb börtönéből. Ella a családjával eközben nyaraláson van így mit sem sejtenek az otthoni helyzetről. Alexandernek búvóhely kell de a régit lefoglalták a zsaruk ezért amint meglátja, hogy a ház üresen áll hasznát veszi. Váratlan fordulat mikor a család hazaér és a bűnöző még mindig a házban bujkál. Vajon Ella ahogy meglátja a fiút egyből feldobja a zsaruknak vagy belemegy a játékba és bújtatja? Ha érdekel tarts velem. A könyv az Egy életen át c. könyvem spin-off ja szóval ha érdekel Aurora és Nicholas története akkor nézz fel a profilomra. Minden jog fenntartva ‼️

Mindig is nagyon közel álltam a bátyámhoz. Teljesen magam alá kerültem, mikor megtudtam, hogy kimegy az utolsó tanévre Ausztráliába. Egy másik kontinensre. Ekkor megszakadt az a kevés kapcsolatom is, ami a legjobb a barátjával, Noah-val volt. De Mason hamarabb leérettségizett, így négy hónappal korábban ért haza. Itt jött képbe újra Noah, de ekkor már nem a bátyám legjobb barátjaként, hanem egy srácként, akibe tagadhatatlanul és visszafordíthatatlanul beleszerettem. "Liam szobájában feküdtünk. Én rajtam egy melltartó és a nadrágom volt csak. Liameről épp a polóját húztam le. Ő az ágy közepén feküdt én pedig rajta ültem. Szólt a rádió. Annyira imádtam az ilyen pillanatokat. -Sietnünk kell. 20 perc múlva Emily elött kell lennünk.-suttogtam a heves csókok között. -Nem kellett volna filmet néznünk.-mosolygott. -Itt voltak a szüleid.-emlékeztettem. -Igaz, de mostmár nincsenek.-húzta le rólam a többi ruhadarabot is. "

-És most? Csak ennyi?-kérdeztem -Mindent csak szépen sorban kislány!-válaszolta

"DURVÁN 18+"

Volt egy élet, amit Celeste elvesztett. És volt egy élet, amit még el sem kezdett. Egyetlen pillanat elég volt, hogy minden darabokra hulljon. Egy döntés. Egy hiba. Egy haláleset, amit nem lehet meg nem történtté tenni. És egy bűntudat, ami lassan felemészti azt, aki túlélte. Celeste azóta csak létezik. A múlt árnyékában, kimondatlan vádak között, saját magát hibáztatva valamiért, ami talán sosem volt teljesen az ő hibája. Aztán... történik valami, amire nem számított. Egy érzés. Egy kapcsolat. Egy szerelem, ami nem kér engedélyt. Váratlanul, kuszán, talán rossz időben - de mégis valódian. Mert néha pont akkor talál ránk valaki, amikor már semmit sem keresünk. De vannak történetek, amik mélyebbre vezetnek, mint elsőre hinnénk. Egy fiú, akinek a halálát kívánták. Egy másik élet, ami helyette veszett el. És egy igazság, amit túl sokáig temettek el - miközben valaki már így is egy visszafordíthatatlan harcot vívott. És ahogy a múlt darabjai lassan a helyükre kerülnek, egyre világosabbá válik: nem minden az, aminek látszik. Mert néha a gyilkos nem egy idegen. Hanem valaki, akit végig ismertél. Valaki, aki a szemedbe nézett... és rád mosolygott, miközben te saját magadat hibáztattad azért, ami történt. Olyan titkok kerülnek felszínre, amelyek mindent átírnak - és amelyekre senki sem számított. Ez egy történet bűntudatról és gyászról. Önmagunkkal vívott harcról. És arról, hogy a legváratlanabb helyeken találhatunk rá arra, ami egyszerre tör meg... és gyógyít meg. Mert néha az ellentétek nemcsak vonzzák egymást. Hanem meg is mentik.

"Mit csinálnál ha elrabolna a maffia? És ami még rosszabb elkezdessz érezni valamit az elrablód iránt.. -Mi ez ami köztünk van..?-kérdezem suttogva. -Mi lenne?Elraboltalak és ennyi.Nem érzek irántad semmit.-mondta. Ezzel otthagyva engem teljesen összetörve."

Mit tennétek a helyemben ha egyik napról a másikra minden megváltozna? Én kiakadtam. Elég durván. Édesanyám egyedül nevelt fel ezért örülnöm kellene, hogy végre újra rátalált a boldogság és szerelem. Viszont ez a kapcsolat rákényszerít engem, hogy az egész eddigi életem fenekestül felforduljon. A barátaim, az iskolám, az otthonom.. Mindent fel kell adnom, hiszen költözünk. Ha valaki ezt végiggondolja, akkor hamar rájön, hogy én vagyok ennek a történetnek az elszenvedője. A költözésünk előtt pár nappal a legjobb barátnőm elrángat egy buliba, ahol elég gyorsan végetér a jókedvünk egy neveletlen tuskó miatt, akit azzal a tudattal hagyok faképnél, hogy először és utoljára látom. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jobban nem is tévedhettem volna nagyobbat mert ott, akkor kezdődött el csak igazán az én saját történetem. "A szívem szerelmes belé,az agyam utálja őt."