Mikor egy lány tökéletes illúziója a csúf valósággá fakul. Mikor ráébred, hogy egész életében a rossz társasághoz tartozott. Mikor meg kell küzdenie magáért és azokért, akiket nem szabad elveszítenie. Mikor a játékszabályok semmissé válnak és mindennek el kell pusztulnia. Mikor már semmi sem lesz a régi... Egy történet a jövőnkről és Rózáról, aki pont olyan átlagos, mint te vagy én.

"- Félnek, mert valami olyasmit teremtettek, ami okosabb náluk..."

"Szívem a torkomban dobog. Egyszecsak felsikoltok. -Neeee! - és zokogni kezdek. A többiek értetlenül néznek rám. De én tudom mi történik. Egy barátnőm mesélte, hogy a nagyapja kiszökött Auswitz-ból. Ő látott ilyet." Borító: just_a_bitch_13

A Fehér Farkas legendája Első kötet Sosem volt titok, hogy természetellenes sárga szemeim vannak. Teljesen átlagos életet éltem, a szemeimet és az azokat megbámuló embereket leszámítva, míg a színre nem lépett Adrian Olsen, aki miatt rájöttem, hogy igenis természetesek a szemeim. Sydney Hale egy átlagosnak hitt 16 éves lány, átlagos élettel. Ám hamar fény derül sok-sok titokra, amit eddig rejtegettek előle. Adrian Olsen segítségével megtudja mi ő és még inkább azt, hogy ki. Ugyanis hamar világossá válik a lány előtt, hogy ez a világ nem az, mint amiben eddig élt. Itt veszély van, állandó harc és egy újabb háború a természetfelettiek között. Hogy mi köze ehhez Sydneynek? Nos mivel ő is természetfeletti, nem is akármilyen, neki kell megvívnia a háborút a halhatatlan Fekete Szörnyeteggel. A természetfelettiek legnagyobb csatája ígérkezik, ami elől nincs menekvés. Mivel a Fekete Szörnyeteg senkit sem kímél és mindenkit elakar pusztítani. Sydneynek pedig alig van ideje felkészülni a harcra. Vajon lesznek váratlanul jött szerelmek? Van esélye nyernie a Szörnyeteggel szemben? Milyen hosszú élet ígérkezik számára ennyi veszély mellett? Egy röpke pár hét vagy talán az örökkévalóság? Figyelem: -Obszcén, trágár szóhasználat is előfordulhat

Terepvadász akartam lenni, rabszolga lett belőlem. Egy sötét emlékkép, vagy inkább rémálom... Fogalmam sincs. Kipattan a szemem, és zihálva felülök. A szobámban csak egy halvány mécses világít. A kezembe temetem az arcom és próbálok megnyugodni. A testem tiszta izzadtság, a póló rám tapad. Már megint megtörtént. Legszívesebben kiáltanék, hogy legyen vége. Minden egyes héten ugyan az a visszatérő álomkép. A leg borzasztóbb pedig, hogy nem emlékszek rá egyáltalán. Minden egyes alkalommal csak azt veszem észre, hogy zihálva ébredek, remegek a félelemtől, a hátam pedig iszonyúan sajog. Mégis mi ez? !FIGYELEM! A történet erőszakos jeleneteket és -néhol- trágár beszédet tartalmaz!! Ja, és ebben a történetben az angyaloknak semmi köze a bibliai angyalokhoz. Sziasztok! Ez az első történet amit nyilvánosságra hozok. Sokat írtam már, de eddig még nem igazán mertem megmutatni a barátaimon kívül senkinek. Őszintén, már pár napja rágódtam, hogy kirakjam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, miért is ne? Sajnos a bevezetők írásában elég gyenge vagyok, de próbáltam izgalmasra írni. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, és előre is köszönöm ha elolvasod! ❤