Jaj, mért kiabál testemből a lélek? Nem hiszek én már semmi csodában, földindulás és szellemidézés nem hozza nekem koldusi reményét. Üres az égbolt és a szivemre rácsaptam én rég, szürke csokorként, a nihilizmust. Üres a föld is, mászunk a kérgén elhagyatottan és tudom azt, hogy lenn a halottak nem többek, azok sem, mint amaz "érték- nélküli minták", félrelöketve, vagy mint kabátok a ruhatárban, míg valahol még zajdul a dráma, hullik a könny és porzik a színpad.

Eklektikus töredékek a nem-antropocentrikus univerzum emberi elme számára irtóztató idegenségének egyik legfőbb lovecrafti megszemélyesítője, Nyarlathotep (valamint manifesztációinak inherens káosza) köré építve, melyek a téma korunkban különösen relevánssá váló kozmikus horrorát az E/2. személyű elbeszélésmód formabontó, unkonvencionális erejével ragadják meg. jk igazából nyarlathotep x reader oneshotok, deal with it uwu

Egy csúnya fiú, egy kitalált barát, egy levágott fej, egy lány meg a gyönyörű és tökéletes világ, amely őket körbeveszi. Az itt következő szöveg helyenként erőszakos és kegyetlen, de sosem céltalan.