"A "Láthatatlan Hercegnők" új szempontból dolgozza fel a Sárkányok Tánca néven elhíresült Targaryen-polgárháború eseményeit: színes, véleményektől és eseményektől zsúfolt regényes formában eleveníti meg olvasója előtt Eirlys Tyrell és Havas Maevis viharos életének történetét."

Miután édesapja tragikus körülmények közt elhuny, Miyazaki Kaida és édesanyja úgy döntenek, hogy szakítanak az amerikai álommal és visszatérnek a gyökereikhez. Kaida így újra Japánban találja magát, ami számára rengeteg befogadhatatlan, egymásnak ellentmondó normák és kapcsolatok kusza hálóját jelent csak, semmi mást. Kívülállónak érzi magát a felkelő nap országában, ezen pedig az első iskolanapja sem segít. Egy véletlenszerű találkozás, egy rossz döntés és az abból induló hírneve viszont valami olyan dologba sodorja bele, amire talán a legkevésbé számított volna, és mire észbe kap, olyan emberek társaságát élvezi, akikét a legkevésbé kellene, és olyan dolgokba keveredik bele, amikbe soha nem állt szándékában. "- Szóval ti bűnözők vagytok, igaz? - Azok, hát. Zavar?" "- Ha nem veszed le rólam azonnal a kezedet, sárkánykölyök, eltöröm az orrodat. - Ha nem húzol el innen azonnal, a nyakadat töröm ki, Haitani." "- Sok barátod van. - Nekem nincsenek barátaim Ranon és Rindon kívül." "- Tudod Kai... japán egy nagyon furcsa hely. Mindenki úgy csinál, mintha cukormázas lenne az egyik oldala, tiszteletreméltó és misztikus a másik oldala. Pedig ugyanolyan mocskos és fájdalommal teli, mint bármelyik másik hely. Az iskola is ilyen. Tudom, hogy volt már ütközésed a meglehetősen erkölcsös tanulók egy részével... de ez ne tántorítson el. Mi, akik ide születtünk, sokszor vagyunk a társadalom szerint megvetett helyzetekben, holott épp a társadalom erőltet ránk bizonyos szerepeket. Fattyú, félvér, lelenc, bűnöző... Pedig mi is csak gyerekek vagyunk..."

"Minden út Rómába vezet, és minden út onnan is indul ki." Lilith Stepanova és Aelia Moretti, a két hexiánus nem akart sosem a középpontba kerülni az Academia Urbis Romae-n. Boszorkányként az Új Rendben élni nagy felelősséget von maga után, mely éppen eléggé megnehezíti az egyén életét, s szabadságának szárnyát szegi. Egy rossz pillantás... egy rossz mozdulat... és máris gyanúba keveredhet. A 2023. évi szemeszter megkezdésével a gondok mégis megsokasodnak az immáron majdnem száz éve fennálló Új Rendben, melynek epicentrumába, úgy tűnik, ők is belekerültek. Az emberek elzárkóznak, a bestiákat felőrli a tétlenség, Aelia és Lilith pedig nem tudnak ölbe tett kézzel ülni a rejtélyes gyilkosságok hírének hallatán. Arra viszont a legkevésbé számítanak, hogy bagatellnek hitt cselekvéseik valami sokkal nagyobb dolgot indítanak el... Mi köze van a szörnyűségekhez Európa első koedukált egyetemének és a jóvágású latintanárnak? Mit okoz egy régi ismerős újbóli felbukkanása és hogyan kell megbirkózni az Új Rend homályában rejtőző ármányokkal? Mennyit bír el a lélek, s mi az a pont, mikor összerogy a borzalmak súlya alatt? 【Kooperatív munka】 【Trigger Warning! - Vér, erőszak és bántalmazás, aktusok explicit megjelenése】

𝐊𝐔𝐑𝐎𝐒𝐀𝐊𝐈 𝐈𝐂𝐇𝐈𝐆𝐎 𝐚́𝐭𝐥𝐚𝐠𝐨𝐬 𝐭𝐢𝐳𝐞𝐧𝐧𝐲𝐨𝐥𝐜 𝐞́𝐯𝐞𝐬 𝐟𝐢𝐮́. Iskolába jár, hamarosan érettségizik, barátai vannak, próbál eligazodni a szerelem kacskaringós útján - emellett pedig... Helyettes Halálisten. Három év telt el azóta, hogy Kuchiki Rukia belépett az életébe és átruházta rá shinigami erejének nagy részét. Miután sikeresen megmentik Rukiát a kivégzéstől, Ichigo és barátai újra megpróbálnak visszatérni a normális életükbe, ami innentől fogva közel sem számít normálisnak - a Lelkek Világába, Soul Society-be, való átlépés ugyanis már-már "hétvégi rokonlátogatásnak" számít számukra. Ichigo az összes erejét bevetve gyakorol, hogy megfelelően elláthassa feladatát, Helyettes Halálistenként, amikor is egy nap váratlan fordulat csúszik az életébe. Mi köze ehhez a fordulathoz két kotnyeles lánynak, és egy pár véletlennek, amik olyan hirtelen ütik fel a fejüket, hogy az már szinte gyanús? Meddig lehet takargatni az igazságot és megtéveszteni a megtévesztettet, meddig lehet elviselni a tudatlanság áldását és mi az, amit elbír az a bizonyos vörös fonal két lélek között?

"Valahogy most úgy érzem, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a rét sűrűjében, mostoha körülmények között növő vadvirágok. Az ég ítél fölöttünk. Ki vagyunk szolgáltatva az idő borotvaéles vasfogainak, semmi sincs, ami védjen minket, egymáson kívül. A leveleink összesimulnak, ha fúj a szél és belénk mar a hideg eső, melengetjük egymást és megkönnyebbülve sóhajtunk fel, amikor tovább vonulnak a viharfelhők és mögüle a remény napsugarai világítják meg viseltes szirmainkat. El kell viselnünk azt, ami velünk szemben áll, mert nem tudunk mást tenni. Ezek vagyunk mi. A vadvirágok a mező végeláthatatlan sűrűjében, tépett szirommal és száraz foltoktól sajgó levelekkel, de mégis, valahogy mindig megtanulunk új életre sarjadni. Mert itt vagyunk egymásnak, és ezen kívül semmi más nem számít. Mert együtt állunk a mezőn. És együtt nézünk a viharfelhőre. És a leveleinket minduntalan egymásnak fújja a szél, nem pedig máshová."

Takemitchi Hanagaki idegesen forgatta a kezében a kávésbögért, miközben Naoto a táblája előtt állt, és megmasszírozta az orrnyergét. - Hogy érted azt, hogy minden "összekavarodott"? - Mit nem értesz ezen, ember? Nem elég, hogy megjelent Mikey húga, Yui, Angliából, mint valami villámcsapás, akiről eddig egy büdös kurva szóval nem beszéltél, de kiderül, hogy nem is Draken, hanem Ő a Toman második embere, aki ezek szerint évek óta halott, és lehet az egészet benéztük, és végig ez volt az oka annak hogy Mikey-kun megőrült, de mindemellett a csaj nagyívből szarik mindenre a bátyján és a barátain kívül, és te erről nekem eddig miért nem szóltál? Naoto beletörődően sóhajtott és a tábla felé pillantott.- Elkerülte a figyelmemet. - Elkerülte a figyelmedet?! És azt mikor akartad elmondani, hogy szerencsétlen Sophie, aki kábé az egyedüli oka volt, hogy nem váltottam sulit annak idején, szintén gyanús körülmények között halt meg?! - Nem vagyok mindentudó, Takemitchi! - Kell egy új terv!

London, 1881. Viktória királynő uralkodásának ideje, s ezzel egyben, a Brit Királyság történelmének gazdasági, politikai és kulturális tetőpontja - a Hosszú Béke ideje, ahogyan azt emlegetni szokás. Nyugalom honol a világban, s abban a hatalmas országban, melyben sosem nyugszik le a nap: mégis, valami ezt képes megzavarni. Káosz. Félelem. Vikomtok, bárók, grófok és őrgrófok titokzatos halála lengi be a friss nyárra ébredő London hangulatát. Egy névtelen bűnös, aki úgy tekint a világra, mint egy színpadra: könyörtelenül hajszol embereket gyilkolásba vagy halálba, majd nyomtalanul felszívódik, s egy vakmerő detektív, aki talán az életét teszi fel arra, hogy megtalálja. "𝘛𝘶𝘥𝘫𝘢, [...] 𝘦𝘻 𝘢 𝘷𝘪𝘭𝘢́𝘨 𝘷𝘢𝘭𝘰́𝘬𝘦́𝘱𝘱𝘦𝘯 𝘵𝘦𝘭𝘫𝘦𝘴 𝘮𝘦́𝘳𝘵𝘦́𝘬𝘬𝘦𝘭 𝘢 𝘧𝘦𝘫𝘦 𝘵𝘦𝘵𝘦𝘫𝘦́𝘯 𝘢́𝘭𝘭 𝘦́𝘴 𝘮𝘪 𝘢𝘻𝘵 𝘩𝘪𝘴𝘴𝘻𝘶̈𝘬, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘦𝘻 𝘢 𝘯𝘰𝘳𝘮𝘢́𝘭𝘪𝘴, 𝘮𝘦𝘳𝘵 𝘴𝘰𝘴𝘦𝘮 𝘭𝘢́𝘵𝘵𝘶𝘬 𝘬𝘦́𝘵 𝘭𝘢́𝘣𝘢́𝘯." Hogyan lehet élni ebben a fejére fordított valóságban? Mi az, ami az embert nemessé teszi és mi az, amitől alattomossá válik? Mennyi szenvedést és fájdalmat bír el egy lélek és mennyit a hit, az erkölcs és a jóakarás? Lehet-e egy bűn jó, csak azért, mert nemes szándék által vezérelt a véres kéz, mely végrehajtja? Egy sötét titok és a hallgatás súlya: de meddig feszül a szál, melyen az életek sorsa függ, mielőtt elpattanna?