Egy levél neked, akit a világon legjobban szeretek, és aki még csak nem is emlékszel rám - egyben egy kis útmutató arról, hogyan számolj el a lelkiismereteddel, ha a születésnapodra szervezett kísértetház-látogatás rosszul sül el, és a rém, akit mindenki városi legendának hisz, igazinak bizonyul. A sztori a HetaOni soundtrack "Where I fall" című darabjára íródott, amiből tartalmaz is egy részletet. Nagy hatással volt rám az a játék...

Lailah is an ordinary girl - of course she isn't, you already know how these stories go - whose life turns upside down when a mysterious figure approaches her after her parents' tragic death. Will she find her place at the new academy she's invited to, and if so, will she find something (or someone) to fill the hole in her heart?

Búcsúlevél egy barátnak, akit sosem láthattam szemtől szembe; egy barátnak, akitől öt ország és egy tenger választott el, mégis közelebb állt hozzám, mint sokan a közvetlen környezetemben. Egy levél neki, tőlem, róla.

Mindenkinek könnyebb volt így, szóval felvettél egy parókát, kisminkelted magad, és mosolyogtál, mintha minden rendben lenne. Ez volt a te áprilisi tréfád. Abban az évben mindenki bedőlt neked.

Te mit tennél, ha tíz év eltűnne az életedből, és látszólag csak te emlékeznél arra, hogy az elmúlt évtized valóban megtörtént? Kihez fordulnál, ha a barátaid nagy része azt sem tudná, ki vagy? 2018: Kiki 24 és fél éves, hamarosan mesterdiplomás tengerbiológus lesz, de még nem tudja, hogy nem valami egész mást akarna-e kezdeni az életével. 2008: Kiki 14 és fél éves, most kezdi a gimnáziumi nyelvi előkészítő osztályt, és Meyer Ádám - az egyetlen ember, akiben megbízik annyira, hogy elmondja neki, emlékszik a következő tíz évre - azt sem tudja, ki ő. Hálásan köszönöm a bétázást @viv-le-chaos -nek, akitől mindenképpen olvassatok, ha eddig nem tettétek volna!