Egy elképzelhetetlenül távoli jövőben járunk és a Nap hamarosan ki fog hűlni. A levegő tele van feszültséggel, egyre sötétebb és hidegebb van. Az egyetlen remény egy új csillag lenne... Ay vagyok és egy dél-franciaországi vándorcirkuszban nőttem fel. Az életemben nagyon sok minden véletleneken múlt. A legdurvább véletlen talán az, aminek a munkámat köszönhetem. Ami miatt most az országokat járom az emberek aurájából származó fényt gyűjtve egy új csillaghoz. Azt keresem a lelkekben, ami különleges, más, mint a többi. Mert van, akiből árad, van akiben csak pislákol, de a Fény mindenkiben ott van. Mi vagyunk a fénygyűjtők.

- Mit jelent ez az egész? - - Tudod jól mit jelent. - közelebb hajol hozzám pár centivel. - Mi lesz Astoriával? - kérdeztem. - Nem érdekel Astoria! Nem érdekel senki más, csak te. - felelte és megsimogatta az arcomat. - Olyan rég óta csak te... - suttogta. --- - Ha most beszélnénk, nem hiszem, hogy tudnék koncentrálni. - mondtam neki őszintén. - Akkor este vonszold fel szépen a csinos kis feneked a toronyba. - simított végig a combomon még egyszer, majd felállt és kiment a teremből Emilia Chandler csak két évet hagyott ki a Roxforti eseményekből, de mire visszatér minden megváltozik. Legjobb barátja, Ron, tárt karokkal várja vissza és Draco is úgy dönt kedvesebb lesz vele idén. De a lány mégsem tud kimaradni a bonyodalmakból és ezt az sem könnyíti meg, hogy anyja súlyos titkát cipeli. Vajon a két szerelmes képes lesz megmenteni egymást a rájuk váró sötétségtől, miközben a világ összeesküdik ellenük? (Minden jog J.K Rowlingnak fenntartva.)

Talán van előnye annak, ha az esőben vitatkozunk. Az esőcsepp összemosódik a könnycseppemmel, így nem látja mikor zokogok. Vörös szemekkel nézek az ő kék szemeibe, és keresem benne az értelmet. Mégis mikor szerettem így bele? - A hangulatingadozásaidtól agyrázkódást kapok!- kaptam a fejemhez. - Mi van?- köpködte felém a szavakat. Az alkoholos üveget szorongatja ami lassan kicsúszik a keze közül. - Ez egy ördögi kör!- nevettem fel hisztérikusan. - Egyszer azt érezteted velem, hogy szeretsz, utána meg azt, hogy utálsz. Magadhoz húzol majd ellöksz. Döntsd már el, hogy mit akarsz!- kiáltottam, mire meghúzta az üveget. - Téged!- üvöltötte vissza, én pedig megdöbbenve néztem rá.