🔞 Hol van az a határ amikor azt mondja a józan ész hogy ezt már nem....? Mikor van az a pont amikor a szív azt mondja "nem éri meg" ? Hol van a határ a szerelem és a birtoklás között? Lehet racionálisan dönteni akkor ha az ember szabadsága a tét....? Nyugalom megzavarása miatt csak saját felelősségre ! Minden jogot fentartok a történetre!

Keresd a könyvesboltok polcain! 🥹💜 Amikor beköltöztem az egyetemi kollégiumba, nem gondoltam volna, hogy egy félreértés miatt a fiúk emeletén kapok szobát. Azt meg pláne nem, hogy a szobatársam az első nap belém fut egy szál törülközőben, ami lecsúszik a derekáról, ezzel szemem elé tárva magát anyaszült meztelenül. Adrian nem igazán kedvel, mivel más az életszemléletünk. Én a jövőre gondolok, ő pedig a mának él. Mindemellett folyamatosan bosszant. Míg mások Pamnek szólítanak, addig neki csak Pam-Pam vagyok, és ezzel az őrületbe kerget! Állandóan azon ügyködik, hogy kilökjön a kényelmes kis komfortzónámból, és olyan dolgokba csaljon bele, amikbe önszántamból sose mennék. A motorversenyek és a bulik olyan messze állnak tőlem, mint Adriantől a koránkelés. Mégis van valami ellenállhatatlan benne. Ahogy szép lassan feszegeti a határaimat, egyre nehezebb nemet mondanom neki. Nem szívesen kockáztatnám a céljaimat, vagy azt, hogy megváltoztasson. Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen.