"Szóval a következő volt a felállás. Az álbarátom, akit elrabolt a barátnőm, megcsókolt mindenki szeme láttára, miközben a főnöke, akivel össze voltam bilincselve két teljes napig, a kezemet fogta. Ezt nevezem aztán érdekes fejleménynek."

.*+ Minden álom mögött ott rejlik a félelem, hogy egyszer felébredünk. +*. A rémálmoknál pedig, hogy soha nem fogunk felébredni. ~ D E M I V A N A K K O R , H A A V A L Ó S Á G M A G A A R É M Á L O M ? Drømeverdenben, az álmok birodalmában, az emberek lelkét különös mágia szövi át. Éjjel saját világokat képesek teremteni - végtelen tengerpartokat, elfeledett városokat, suttogó erdőket. Álmokat, ahol ők írányítanak, senki más. Sokáig tökéletes volt a harmónia. Egészen addig, míg egy ismeretlen járvány be nem szivárgott az álomsík repedésein át, és a rend lassan darabokra hullott. A világ, amely egykor menedék volt, most önmaga ellentétévé vált. A Tanács, amely több titkot és hazugságot őriz, mint igazságot - hallgat. A kristályok fénye lassan elhomályosul, míg egyre többen halnak meg. Az álmok egyre ritkábban engedelmeskednek gazdáiknak. És miközben a valóság határai elmosódnak, három fiatal lép elő, akik mernek harcolni azért, ami helyes. Ophelia, a lány, aki túl sokat érez és túl élesen lát, kénytelen szembenézni azzal, amit a Tanács sosem akart kimondani. Ahogy az álom és az ébrenlét egymásba fonódik, a bizalom törékennyé válik, a szeretet próbára tétetik, és a világ lassan elveszíti saját tükrét. Mert Drømeverdenben soha nem lehetsz biztos abban, hogy nem épp most álmodsz.