> my heart is a ghost town < a seungjin fanfic started: 09272018 ended: 14112018 @stray-boyz

,, Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. "

" - félsz? nem kell, nincs benne semmi ijesztő. csupán megtudsz rólam pár dolgot, amit én magam titokban tartottam előtted." melyben hyunjin nem elég merész ahhoz, hogy kinyissa a 213-as számmal ellátott kék színre lefestett kopott, régi szekrényt.

❝tökéletesen tudom, megbocsáthatatlan, amit veled tettem, de mégis reménykedem az ellenkezőjében. esküszöm, én tényleg szerettelek volna méltóan szeretni.❞ melyben felix szerelmes. melyben hyunjin felixet csókolja. melyben hyunjin is szerelmes. de nem felixbe. 2019 | 🌃 szabadmintanapfeny

Written letters to him, she hoped to get an answer, but nothing came. "I can't sleep so please tell me why did you leave me behind?" ©loading_not_today 2018 A/N: Angst! *An ending you will have to think about.*

mi csak két pont voltunk, melyek a világűrben keringtek egyedül - együtt voltunk tökéletesek. Best rankings: #1 - hit #9 - minsung Kezdete: 20190714 Vége: 20190724 ©halvajáró

The loud breathing and a strong coughing was coming from Felix who was lying on the floor with his hands tied behind him. It was very for him, his consciousness was half of and everything in front of his eyes were blur. And all because of the smoke in the air, which was making guy who was on top of him, without a single emotion, he watched Felix fight to breath. Felix:...I c-can't b-breath ... Felix spoke heavily with half of his eyes open and tears down his cheeks. The guy above him was in black jeans with no shirt, showing his chain on chest with a messy black hair and a cigarett in his mouth, which made his look very attractive. X: You look like you need air? He leaned down closer to his face and blew smoke of cigarette at him. Leaving Felix in even more pain.

"MIKOR..." lee minho naplója. 181221 - 190129

" He is just a sick boy " I don't want to admit but I care for him. He is so innocent. 𝘁𝗿𝗮𝗻𝘀𝗹𝗮𝘁𝗶𝗼𝗻𝘀 𝗮𝗿𝗲 𝗻𝗼𝘁 𝗮𝗹𝗹𝗼𝘄𝗲𝗱 !

Közös történetünk soha nem ér véget. Végtelen napjaink örökké ragyognak tovább az emlékeidben, s szívedben. Őrizd meg a naplóm Szerelem, s lapozd át újra és újra, amikor hiányzom. Hiszen, még ha a dolgok véget is érnek, az emlékek viszont örökké élnek. [2020]