AnoNIME-Girl
- Reads 2,830
- Votes 180
- Parts 8
Rivaille Ackerman mĂ©g emlĂ©kezik a szĂ©p, bĂ©kĂ©s idĆkre, mikor a hĂĄborĂș elkerĂŒlte Ćket Ă©s vĂ©gre szabadok lehettek. Az Ă©jszakĂĄkra, melyeket a csillagos Ă©g alatt töltött, vagy mikor a naplementĂ©ben gyönyörködött. A csendre Ă©s a hĂłval fedett tĂĄjra, vagy a forrĂł homokra.
A szĂ©p emlĂ©kekre Ă©s a boldogsĂĄgra, melyet kincskĂ©nt Ćriz, amĂg mĂ©g Ă©l.
Ăm az Ă©let kihĂșzta lĂĄba alĂłl a talajt Ă©s lassan kezdi Ășgy Ă©rezni, nem bĂrja tovĂĄbb. Csak sodrĂłdik az Ă©let körforgĂĄsĂĄban Ă©s visszaemlĂ©kezik a szebb idĆkre. Hisz az ember nem akkor hal meg, mikor örökre lecsukja szemeit, hanem mikor elveszĂti Ă©lete Ă©rtelmĂ©t.
"A szomorĂșsĂĄgot, gyĂĄszt, vagy Ă©ppen magĂĄnyt.
TalĂĄn mĂ©g Rivaille sajĂĄt magĂĄnak is letagadta, de Ć is bizonyĂĄra legbelĂŒl Ă©rezte ezeket. A folytonos mogorvasĂĄga Ă©s lekezelĆ jelleme taszĂtotta az embereket Ă©s a hadnagy cĂ©lja pont ez volt. TĂĄvol tartani a fĂĄjdalmat Ă©s senkit sem engedni közel magĂĄhoz. EttĆl vĂĄlt Ć igazĂĄn magĂĄnyossĂĄ."