❝- Azt akarom, hogy boldog legyél, Collins. Megérdemled, mindenkinél jobban. És bármennyire nehéz ezt mondani, nem én vagyok az, aki ezt megadhatja neked... - Dean - kezdek bele, ő azonban nem hagyja, hogy be is fejezzem. - Hidd el, én vagyok neked a lehető legrosszabb - motyogja, ujjaival idegesen végigszántva barna tincsein. - Nem, ez nem igaz - suttogom, miközben sűrűn pislogva igyekszem visszafojtani a feltörő könnyeimet. - Ha azt akarod, hogy boldog legyek, akkor tudnod kell, hogy csak veled lehetek az.❞ Hope és Dean mindketten megismerték már a fájdalmat. Mindkettejük élete egy időben omlott össze, egészen mostanáig maradandó nyomot hagyva maga után. Nem hiszik, hogy képesek maguk mögött hagyni a múltat és továbblépni egy szebb jövő felé. De mi történik, ha útjaik keresztezik egymást, és az első pillanattól kezdve képtelenek távol maradni egymástól? Vajon a köztük kibontakozó szerelem képes elindítani őket a továbblépés felé vezető úton? [szünetel] 𝐡𝐨𝐩𝐞 ©𝐥𝐥𝐚𝐮𝐳𝐳𝐚 2022

Elolvashatod Erik történetét, akiről mindenki, még ő maga is azt hiszi, hogy egy komoly pszichiátriai betegségben szenved. Évek óta álmodik Nidan a mágus életéről, egy másik világról. Egy "véletlen" baleset folytán azonban átkerül abba a világba, amit eddig csak álomnak hitt. Vajon egy modern kori fiú, hogy jut haza, vagy egyáltalán, hogy tud túlélni egy olyan helyen, ahol bármikor, kérdés nélkül leszúrhatnak egy karddal?

"Minden önfegyelmemre szükségem volt, hogy ne nyögjek fel, amikor a nyakamhoz ért a bőre. Annyira meglepett és felkavart, hogy majdnem lebuktattam magam. Elég lett volna egy rossz levegővétel, és rögtön tudta volna, hogy ébren vagyok. Végig attól rettegtem, hogy a zakatoló szívem mégis elárul. Nem tudtam már elaludni. Csak élveztem, ahogy a lélegzete a nyakamat cirógatja, próbáltam minél több érzést megmenteni abból a féltenyérnyi felületből, ahol a bőrünk forrón összeért. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy a varázslat reggelig tart, és minden pillanattal, amivel közelebb kerültünk a hajnalhoz, egyre jobban szorította a keserűség vasmarka a mellkasomat. Ahogy a nap beengedte első sugarait a piszkos pinceablakon, óvatosan felálltam. Tudtam, ha így ébredne, iszonyatosan kellemetlenül érintené, zavarban lenne, és nem akartam látni a megbánást az arcán..." Sajnos berozsdásodtam, régen írtam már, az ezzel járó kellemetlenségeket nézzétek el nekem. :) Oliver és Norbert egymásra találása lassú lesz, és aki szenvedélyes szexjeleneteket szeretne olvasni a harmadik fejezetben, azt ki kell ábrándítsam. Remélem, velem tartotok az úton... :) Puszi Xera

Az életem már régóta nem normális. Leginkább azóta amióta ő belelépett. Nem tudtam, hogy ugyan az érzi mint én. Legfőképpen nem tudtam miket tenne meg értem...