Ataru az iskola kosár labda csapatának a kapitánya .Minden lány rajóng érte csak van egy kis bökkenö Ataru szíve már öt éve nem dobog senki iránt . Az élete gyökeresen megváltozik ,amikor az életébe lép Jun a félénk új fiú. Vajon képes lesz újra szerelmes lenni ?

Enji és Hawks egy párt alkotnak, amivel mindenkinek sikerült megbékélnie, sőt, Keigonak sikerült rávennie Enjit, hogy béküljenek ki a családjával, ezért minden héten egyszer együtt vacsoráznak, ahová Keigo is hivatalos, ez az alkalom azonban más. Már a járőrözés sem alakul terveik szerint, Shoto pedig szomorú, és Hawks tudni akarja, miért. "- Az öcsénk, nem vehetem el az első csókját - tiltakozott Natsuo. - Dettó. Vele nem fogok smárolni, ellenben lenne itt más, akivel szívesen - mérte végig Dabi a szőke hajút tetőtől talpig, mint egy vadász a prédáját. - Mind a rokonai vagyunk, kivéve... - pislogott Fuyumi is Hawks felé. - Most csak szivattok, ugye? - sóhajtott fel Keigo."

I. & II. KÖTET BEFEJEZETT | enemies/rivals to lovers | online dating | secret penpals | slowburn | angst | ❝- Addig elmesélhetnéd, mi is történt tegnap este! Annyira titkolózol, biztos valami nagyon izgi lehet, de tudod, Lea, nem kell szégyellned, ha egy kicsit gyorsabban haladtatok. Csók is volt? Esetleg más? Nekem elmondhatod, nem foglak elítélni, becsszó! - Nem történt semmi, oké? Semmi eget rengető. Csak egy újabb pocsék randi volt, jó?❞ Vajon rád találhat a szerelem a Wattpadon is? Lea a Wattpadon publikálja a regényét és más olvasókkal vitatkozik a szenzációnak számító, Mindjárt Hajnal című wattpados történetről. Szerinte a regény trash, méghozzá a legrosszabb fajtából, de úgy néz ki, a véleményével egyedül van. Legalábbis addig, amíg meg nem jelenik a színen egy titokzatos kommentelő, aki ugyan osztja Lea véleményét a kérdésben, de hamar kiderül, hogy a srác az összes romantikus történetről így vélekedik... és az egész levelezésük egy művészetfilozófiai vitába torkollik. Megpróbálnak együtt egy mindkettejük számára elfogadható definíciót kreálni a művészetre, miközben lassan megismerik egymást, és Lea számára az is kiderül, hogy alighanem egy városban laknak. De vajon ki lehet ő? A gimi nőcsábásza, akinek legújabb kiszemeltje Lea? A lány exe, akivel még mindig olyan kínos minden? Vagy a furcsa, sznob pincér, aki nemrég iratkozott át hozzájuk egy magánsuliból? ❝Vajon az írás is csak egy viszonzatlan szerelem?❞ A címet a Wellhello Rakpart című dala ihlette. A történetben szereplő Wattpad nem vagy nem minden esetben egyezik meg a valós Wattpaddal.

James felémgördült és vadul megcsókolt. -Szeretlek Aaron- suttogta fülembe, mire engem kirázott a hideg. Egy hangra lettünk figyelmesek, majd kinyílt az ajtó és belépett Lily: A barátnőm.

Jungkook nagyon nehezen nyílik meg embereknek, még a barátainak is. Nem számít neki, hogy az illető mennyire megbízható, milyen régóta ismeri, mennyire kedves. Ha ő nem érzi úgy, hogy készen áll; akkor addig hallgat míg bele nem roskad. Ennek ellenére látszólag igencsak boldog, s a barátaival tényleg őszintén jól érzi magát, ám mégis..Egyedül rá tör a magány és a depresszió súlyos kombója. De mi van akkor hogyha egy új személy képes megváltoztatni a dolgokhoz való hozzáállását? Ha rá tudja venni, hogy őszintén beszéljen? Vajon Park Jimin képes lesz változást hozni Jungkook életébe, vagy örökre a csendes srác marad, aki végleg depressziós lesz és súlyos segítségre lesz szüksége? #1 lgbtq #1 kookmin

Nehéz egy szuper sztár közelébe kerülni, főleg ha az elzárkózik az emberektől. Kim Namjoon egy híres rapper aki már többször megtapasztalta hogy a körülötte lévők előszeretettel használják ki vagyonát és kapcsolatait. Kim Seokjin pedig egy átlagos, szegény származású, de annál szebb és nagylelkűbb fiatal felnőtt, ki önzetlenül segít mindenkinek. Egy véletlennek köszönhetően fut össze a két fiú és Namjoonnak rá kell jönnie hogy nem az összes ember hatalomvágyó, Seokjin pedig minden erejével azon van hogy megmutassa a hírességnek mi is az az önzetlenség és szeretet. Az ő esetükben... Talán szerelem?

-ha már úgy is elraboltalak... -akkor?- kérdezte reszketeg hangon Taehyung. -akkor szexre is használhatnálak- mosolygott tovább Jeongguk.

Nagy volt a szája és szertelen a természete. Fent hordta az orrát, de nem volt mire. Egy sztriptízrúdon pörögve robban be az életembe. Buldózerként tarolt le mindent, amit eddig erősnek és megingathatatlannak hittem. Felforgatta a bárom, a környezetem, az egész életem, kifordított a világomból, és nem káoszt hagyott maga után, hanem puha könnyedséget, simogató nyugalmat.

Egy kőgazdag cégtulajdonos,aki csupa titokzatosság. Egy kőkemény álarc,ami mögött egy érző szív lakozik? A múlt sötét árnyai,ami megpecsételi sorsunkat. Egy jéghideg szív,ami képes lesz újra szeretni? Egy biztos.A múlt fájdalma beárnyékolja a jelen boldogságát. De vajon meddig?És mennyire lesz rögös az út odáig? Hamarosan kiderül...

A mai napig emlékszem rá, hogyan kezdődött ez az egész cirkusz körülöttünk. Emlékszem a fekete bőröndre, az elcsukló, mégis izgatott hangra a kaputelefonban. Ahogy szégyellősen, mégis hatalmas mosollyal az arcán kezet rázott velem. Akkor a tudatalattim üvöltött. - Igen, ő az. Ő itt a végzeted! De az agyam racionális része nem hagyta kibontakozni ezeket az érzéseket. Túl sok seb volt a lelkemen ahhoz, hogy elengedjem magam. Mert ő komoly dolog volt, Őt szerettem! Szerelemmel.