A nyolcadik kerületben felnőve Niki kamaszkorát végigkísérték a balhék, most viszont maga mögött akarja hagyni a múltat. A végzős évére új osztályba kerül, még érettségi előtt szeretné kitalálni, mihez kezdjen az életével. A kosárcsapatban megismerkedik Dorkával, aki egyben osztálytársa is; jó tanuló, kiegyensúlyozott lány, tehát első látásra Niki teljes ellentéte. De ahogy a tanév során fokozatosan megnyílnak egymásnak, kiderül, hogy több a közös bennük, mint először gondolták. Nikinek hamar megtetszik Dorka, ezt sokszor kölcsönösnek érzi, de saját bizonytalansága miatt nem meri megtenni az első lépést. Hiába vesz sok mindent félvállról, és sosem volt gondja azzal, hogy kiálljon magáért, komoly érzésekben neki sincs sok tapasztalata. Vajon sikerül Nikinek elhinni, hogy nem csak Dorka hozhat pozitív változást az ő életébe, hanem ő is képes lehet jó hatással lenni a másikra? Időközben vajon megtalálja a saját útját az életnek nevezett káoszban? És ki mondta, hogy Józsefváros felett nincs rózsaszín köd? Figyelmeztetések: A történet cselekménye során előfordul trágár beszéd, erotikus jelenetek, könnyűdrog-fogyasztás, visszaemlékezés szinten szó esik bántalmazásról, függőségekről, alkoholizmusról. Alapvetően könnyed hangvételű sztoriról van szó, ami a YA-NA határán mozog. Ajánlom gimiseknek, és bárkinek, aki szívesen emlékszik a középiskolás éveire, annak minden bizonytalanságával, kínjával és jó pillanatával együtt. (PTSD garantált :D ) 2025. 09. 24. #1 Budapest #1 lélektani #1 comingofage #1 karakterfejlődés #1 kosárlabda 2025. 10. 03. #1 GL

- Tudod, hogy milyen hangja van a menekülő őznek? - A menekülő őznek? - kérdezte Zsigmond. - Hát az olyannak, ami... Még amikor málnát szedtem, és oda korán mentünk, hajnalban... Akkor a kerítés mellett mindig voltak őzek. És ha nem vettek észre időben, akkor megijedtek - mondta Léna, és a kezével Zsigmond mellkasán kezdett dobolni. - Ilyen tompán dübörgő hangjuk van, mint a szívdobbanás.

Egy rövid kis véleménykifejtés a wattpados történetek és a realitás között.

Ezer és egy PUF fanfiction létezik már, de megkísérelem a lehetetlen, hogy valami újat hozzak létre ebben a fandomban. :D A történet az olvasót visszarepíti egészen a 1889-es évbe, amikor Budapest utcáit még fiákerek és a lóvasút uralta. Amikor még a lányok és a fiúk külön gimnáziumba jártak, és amikor még az egyes számított a legjobb jegynek a bizonyítványban. A történet nyomon követi a maga módján a Pál utcai fiúk kalandjait, de a reflektorfény ezúttal a vörösingesekre irányul. Áts Ferire, akinek a legjobb barátja Csillag, a családjuk öreg konflis lova. A két Pásztorra, akik szívből gyűlölik az ábrázoló geometriát, és akiknek a nyomában mindig ott jár a bonyodalom is. Szebenicsre, aki néha egy kicsit szétszórt, de nagyon is megbízható tagja a csapatnak. Wendauerre, aki az egyetlen olyan gyerek a környéken, aki vidáman kiabálja a Pásztorok nevét és mosolyogva szalad utánuk az utcán. De miben másabb ez a történet, mint a többi? Fogalmam sincs. :D Nem olvastam még PUF sztorikat. A történet folyamán felbukkan egy öreg verklis, akinek játéka vidám, kedves dallam Nemecsek fülének, de ugyanakkor Áts számára borzalmas muzsika, ami az őrület határára kergeti őt. Központi témává válik ezáltal a bűn és a bűnhődés gondolata. Hogyan fogja a vörösinges feldolgozni a tudatot, hogy egy gyerek részben miatta fog meghalni? Hadvezérként mégis kiben lelhet támaszt? Kire bízhatja rá féltett titkait és borzalmas rémálmait? A Pásztorra Ádámra, aki évek óta hűséges bajtársa és sokszor álltak már ki egymásért? Esetleg a Pásztor Dávidra, akit gyöngéd érzelmek kötnek a vezéréhez, de fél kimutatni mindezt? Vagy talán magára Bokára, az ellenséges csapat vezérére, aki elhalasztotta a háborút a beteg barátja miatt? Köszönet @Dgi_Rebeka -nak, mindenért is. :D *Borító infó: War Horse-ból kiragadott kép. Joey és Albert. :3

WATTPAD ORIGINAL EDITION Finished high school, Emma's forced to spend her summer at a camp. But a striking counsellor, Vivian, changes her plans from escape to together forever. ***** Seventeen-year-old Emma Lane usually lives with her dad, but she's once again being forced to spend the summer with her homophobic mom. This time, however, instead of spending a summer on the beach, her mom drops her off at Camp Mapplewood while she heads off on a cruise with her new husband. Emma hates the camp and tries to escape, but she is caught by a camp counsellor Vivian. She's drawn to Vivian's voice and her charm, while Vivian is fascinated by Emma's instinct to protect others and to feel with her whole heart. The two grow close, but the end of the summer looms. Can they find a way to stay together when they have to return to their normal lives? (Has a sequel: My Pretend Summer.) [[word count: 50,000-100,000 words]]