Ergelia királyságát hosszú évek óta egy kegyetlen király tartja az uralma alatt. Eyva Dorlee nevét mindenki ismeri a királyság keleti részén, mivel a lány képes megszelidíteni a valaha volt legvadabb és legfélelmetesebb teremtményeket: a sárkányokat. Mikor Eyva lakhelyét megtámadják, a hadsereg parancsnoka merész javaslatot tár a sárkányszelídítő elé. A lánynak választania kell: elfogadja a király ajánlatát, vagy végignézi a sziget pusztulását. A fővárosba érkezve, Eyva barátokat és ellenségeket szerez, megismerkedik a királyság jóképű trónörökösével és felkelti Ergelia legveszedelmesebb harcosának érdeklődését is. A lánynak hamarosan rá kell döbbennie, hogy a számára idegen királyságban más törvények uralkodnak, mint ott, ahonnan ő jött. Eyva Dorlee azonban senki előtt nem hajol meg. © jazmin-writes

[Szürreális mini-sorozat] [befejezett] Sokan félnek a sötéttől és a magánytól. Mások a mélységtől és attól, ami odalent vár. Te mivel találnád szembe magad ezen furcsa sétán az óceán mélyén? * Búvár vagyok. Lent, a sötétben. Egyedül. Van egy küldetésem. * Itt olyan üresnek tűnik a világ, pedig a felszín alatt rejlik minden. * Borítót készítette: @-wanderes

....mert megjelenik. *** Ember vagy. De mitől vagy ember? Jó vagy. De mi tesz téged jóvá? Szeretsz. De mit jelent szeretni? Boldog vagy. De mi tesz téged boldoggá? Élsz. De mit jelent élni? Találkoztam valakivel, akivel talán sosem szabadott volna. Beleszerettem, pedig nem szabadott volna. Nem tudtam elszakadni tőle, pedig el kellett volna. Talán ott hibáztam, hogy beleszerettem... *** Figyelem, a történet BL tartalmú!!! Aki undorodik, vagy taszítja a téma, kérem, nagy ívben kerülje!!

Fekete és fehér. Sokáig ilyen volt az életem, de ezzel is boldog voltam. Akkor még nem hittem, hogy ez megváltozhat. Akkor még nem is akartam. Apró fénypont vagy az emberek tömegében. Mint egy szentjánosbogár a nyári éjszakákon. Sokáig észre sem vettelek. Sokáig nem is láttalak. Sokáig csak egy voltál a sok közül. Nem akkor kezdődött amikor először megláttalak, hanem amikor rájöttem, beléd szerettem. Visszavonhatatlanul...

Janó izgatottan várja a karácsonyt, akár minden kisgyerek. Imádja ezt az ünnepet, így az keserű pirulát is, noha erőltetetten, de mosolyogva fogadja el, hogy a nagybátyja fogadott lányával kell játszania pár napig. Átlagos tizenkét éves fiúként imádja az édességet, nem szeret lányokkal barátkozni... és persze félelmei is vannak. Sosem mert lemenni sötét pincéjükbe, ezen a napon azonban nővére addig piszkálja, mígnem vesz egy nagy levegőt, és rálép a lefelé vezető lépcsősorra. Vajon félelmei alaptalanok, vagy csakugyan várja őt odalent valami?

Ha nincs káosz, alkosd meg. Káosz nélkül nincs város. Káosz nélkül nincs Budapest. Káosz nélkül nincs művészet. Káosz nélkül nincsenek budapesti művészek.

Napsugár napsugarakat osztogat.

annak a személynek címezve, ki szerint az írás és a művészet nem egyeztethető nálam. - tengernek. (ha kell, akkor adhatok magyarázatot, mert néhol elsőre érthetetlennek tűnhet!❤)

FIGYELEM! A TÖRTÉNET TELJES EGÉSZÉBEN FIKCIÓ! SENKI SE PRÓBÁLJA MEG A LEÍRTAKAT OTTHON!!! Amennyiben mentális gondokkal küszködsz, kérlek NE OLVASD EL! "A felkelő Nap erejével ébredt, és végre kitört meggyötört páncéljából. Az őrület határát súrolja vagy csak a bosszúvágy élteti? Bosszú az ő megkeserített, tönkretett életéért, ahol a terror, az irigység és a bekorlátozottság hármasának köszönhetően elkorcsosult a lelke."

"Az élet néha olyan könnyen tűnik el, akár a soha el nem ejtett, gyémánt ragyogású könnycseppek néma zuhataga szárad fel."