A fiú, aki nem maradt, és a lány, aki túlélt Ez nem egy beteljesült szerelem története. Ez annak a története, amikor valaki közel enged magához - majd eltűnik. Mia mélyen érez, túl sokat gondolkodik, és mindent magában tart. Samuel közel jön... majd mindig elmegy. Kettejük között sosem hangzik el az, hogy "mi". Mégis úgy fáj a búcsú, mintha az lett volna. Egy történet azokról a kapcsolódásokról, amelyek nem lesznek szerelemmé - mégis nyomot hagynak. Örökre. Ez azoknak szól, akik már tudják: vannak történetek, amiket nm lezárni kell - hanem túlélni.

A világ négy szintből áll : az Égi Királyság, a Középszint Tartarosz és Noktel. Az isteni családban azonban veszekedés tört ki a Főisten és felesége között. Az istennőt bebörtönzik , de fia kiszabadul - és vele együtt démonjai is - Tartaroszból. Ám megmagyarázhatatlan okokból Hára, nem találja őket. Ne higgy a szemednek, és ne higgy semmiben. Egy dologban lehetsz biztos: ebben a történetben semmi sem úgy van, ahogy gondolnád. Ez az első része. Borító : @impia_bibitor ❤️ Kezdet 2020 nyár

Dalma Prescott fiatalon sikeres üzletasszony lett: New York egyik neves cégénél dolgozik az apja mellett, és mindenki azt hiszi, mindene megvan. A fényes felszín mögött azonban ott rejlik egy sötét múlt: gyerekkorában egy férfi örökre nyomot hagyott benne, és azóta falakat emelt maga köré, megfogadva, hogy senkit nem enged többé közel magához. Egy galériamegnyitón azonban találkozik Matthew Harrisszel, a Stone Vipers karizmatikus frontemberével. Dalma tudja, hogy semmi köze nem lehet egy férfihoz, különösen nem egyhez, aki ilyen veszélyesen közel férkőzik hozzá. Mégis, Matthew tekintete, hangja és érintése olyan érzéseket ébreszt benne, amelyeket régóta próbál eltemetni. Matthew a világ előtt a laza, örök agglegény: turnék, rajongók és egyéjszakás kalandok szövik át az életét. De a sikerek mögött ott lapul a múlt árnya és a csendes hiányérzet. Talán eljött az idő, hogy valakit beengedjen az életébe, de nem tudja, van-e nő, aki valóban megtörheti benne a magányt. Két sebzett lélek története ez, akik talán egymásban találják meg mindazt, amit régóta keresnek, vagy éppen attól kell legjobban félniük, amit a leginkább vágynak: a valódi közelségtől.

"A távolság, amit kettőnk közé tett, hangosabb volt minden kimondott szónál." Ashley rengeteget változott az iskola vége óta. Lefogyott, nőies lett, és az érett viselkedése miatt kitűnik kortársai mellől. Igen ám, de nem minden ilyen egyszerű. Ashley túl van élete legnagyobb szerelmi csalódásán, ami hatalmas nyomot hagyott benne. Leginkább bizalmi problémákat. Azt gondolja, hogy soha sem fog olyan embert találni akiben majd ismét meg tud bízni, és szeretni. Ameddig meg nem ismeri Callumot, aki felébreszti benne ezeket az érzéseket újra, és erősebbé teszi ezeket benne. Ashley nehezen engedi el a múltját. Fél, hogy Callum csak elhiteti vele hogy szereti, és majd ő is el fogja hagyni, mint ahogy az előző szerelme tette. De mi történik amikor a múlt félelmei, és a valóság összecsap?

„Két világ, egy találkozás. És semmi nem lesz többé a régi." Dorotea a barcelonai elit egyik ékköve: gyönyörű, tehetséges, és úgy tűnik, mindene megvan. Egyetemre jár, versenytáncol, mindenki irigyli - mégis, belül valami egészen más zajlik. Kétségek, szorongások, és az a kínzó érzés, hogy senki sem látja, ki is ő valójában. Eron ezzel szemben a város másik arcát ismeri: a túlélésért küzd. Lázadó, dühös a világra, és egy gyorsétteremben robotol, hogy elérje, amit akar - ha egyáltalán tudja, mi az. Minden nap ugyanolyan, egészen addig, amíg be nem sétál az ajtón egy lány... Dorotea. Két teljesen különböző világ, két sérült lélek, akik talán pont egymásban találják meg azt, amit önmagukban képtelenek voltak. De mi történik, ha a múltjaik hangosabban kiabálnak, mint a jelen érzései? És vajon elég lehet-e egy találkozás, hogy megváltoztasson mindent?

Hegedűs Boglárka egy olyan lány, aki asztalosnak készül. Egy átlagos iskolai reggelen találkozik egy férfival, aki megváltoztatja az életét. Az új tornatanárnak első látásra megtetszik a lány, aki azonban kétkedve fogadja a közeledést. Mindig is úgy gondoltam a szerelemre, mint valami csodás dologra, ami képes felemelni. Amitől igazán boldog lehet az emberi szív. Három hétig esélyem adódott egy ilyen kapcsolatra. Ez idő alatt úgy hittem, hogy a rossz dolgok eltűnnek majd. Mekkorát tévedtem. A szerelem az, ami véget ért. Helyette maradt a szenvedés, a könnyek, és az érzés, hogy senkit sem érdeklek. Gyűlölöm ezt a helyet, ahol fény alig van, ahol csak olyan dolgokban részesülhetek, melyektől semminek érzem magam.